Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTRÁK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865-67 1307 tiségek nemzeti mozgalma az, amit Szász Károly a délszláv veszélyben összefoglalt. Mig az első tipusú veszéllyel szembeni szövetkezés történelmileg indokolt volt, a második típusú „veszéllyel" szembeni szövetkezés a hegemóniára igényt tartók kapcsolata. Valamely erősebb szomszédos hatalom szövetségét kellene elnyernie e veszélyekkel szemben Magyarországnak — mondja Szász Károly — akkor is, „ha egyikkel már meg nem volna szövetségünk, melyet most csak szorosabban akarunk körvonalazni. A harcos joggal magára csatolja fegyverét, pajzsát, mikor a csatába kell indulnia."17 6 Egy másik Deák-párti képviselő ugyanezt a gondolatot fejezi ki: „Ha veszélyes a szövetség Ausztriával Magyarországra nézve, melyik európai állam lenne az, mely Magyarország alkotmányát, különösen pedig nemzetiségét meg tudná védeni?"17 7 A kiegyezés egyik bírálójával vitatkozva egy ugyancsak Deák-párti képviselő így érvelt: „Egy süllyedő hajó megmentésére vállalkozunk, azt mondta tegnap tisztelt képviselőtársam. Igenis emelt fővel ismerjük el, hogy mi elég önzők vagyunk a hajó megmentésének munkájában részt venni, mert a munka sikerében saját létezésünk föltételét is látjuk."17 8 Szentkirályi Mór így érvelt: „Ha tehát ezen épületet, melyben mi is egy elkülönzött termet foglalunk el, anélkül, hogy önmagunknak kárt ne okozzunk, nem rombolhatjuk le, vagy pedig éppen lerombolni nincs érdekünkben: akkor azt hasznunkra csak úgy fordíthatjuk, ha mi is — mint többi lakosai — tehetségünk szerint tatarozásán és jó karban tartásán iparkodunk: mert különben az épület összerogy, és azokkal együtt minket is megsemmisít."17 9 A kiegyezés szövetségi felfogása — a külhatalmakkal és a nemzetiségekkel szembeni értelemben — tehát dominált a 67-es bizottság javaslatát támogató felszólalók érvelésében. Egyeseknél megjelent az a vágyálom is, hogy a dualista szerkezetű birodalom súlypontjává előbb-utóbb Magyarország válik, s ilymódon a magyar nacionalizmus birodalom-koncepciója még a szentistváni korona terjedelmén túlmenően is idővel megvalósul. Mint az egyik felszólaló mondotta: elkerülhetetlen, hogy az új alakulás „magváulés nehézkedési pontjául Szent István birodalmát ismerje el".180 Egy másik felszólaló szerint pedig „a viszonyok hatalma a birodalom súlypontját szükségkép Magyarországra ruházza".18 1 A hosszú vitát, mely a közösügyi javaslat nagy többséggel történő elfogadásával végződött, Deák felszólalása zárja. Miután hosszasan fejtegette a közösügyi munkálat összefüggését a régi magyar alkotmánnyal, és azt bizonygatta, hogy hasonlót bármikor korábban is elfogadtak volna, ha arra lehetőség nyílik, fejtegetését azzal a gondolattal zárta, hogy mindenképpen szövetkezni kell vagy most Ausztriával, vagy később a szomszédos kis népekkel, és ilyen körülmények között az előbbi a legelőnyösebb: „Az állam ereje nem absolût fogalom. Lajos és Mátyás korában nemcsak azért volt Magyarország nagy és erős, mert fejedelmei bölcsek, népe vitéz volt, hanem azért is, mert akkor Európa legnagyobb országai közé tartozott. Anglia Skócziával nem volt egyesülve; a mostani Franciaország több részre volt szakadva; Németország, Olaszországnak sok ura volt; Oroszország Lengyelországgal sem bírt megküz-176 Uo. 177 Uo. 46. 1. 178 Uo. 49. 1. 179 Uo. 61. 1., márc. 26. 180 Uo. 31. 1., márc. 21. 181 Uo. 36. 1., márc. 23. 13*
