Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1305 országot, az érdekközösség a legtermészetesebb szövetség alapját képezné."16 0 Igen jellemző, hogy a válasz felirati vita legnagyobb vihart kiváltó kérdése most mégsem a két liberális tábort megosztó probléma volt, hanem a nemzetiségi kérdés, amely ismét napirenden kívül ,,epizódszerűen" került elő de cember 15-én, de a válaszfelirati vita legnagyobb vitát kiváltó mozzanata lett. Most, amikor az osztrák és magyar hegemóniát rögzítő kiegyezés már küszöbön állott, nem volt indoka annak, hogy a dualizmusban nyilvánvalóan alárendelt helyzetűnek szánt egyéb nemzetiségek vezetői visszafogják hangjukat. Miletic Szvetozár újvidéki szerb képviselő tiltakozott az ellen, hogy a képviselőház magyar többsége az Ausztriával történő kiegyezést a többi nemzetiséggel való megegyezés elé helyezi: „A mi nemzetünk ez ignorálást úgy értelmezi — mondotta —, hogy az országgyűlés azon véleményben van, miszerint könnyen fog velünk elbánni, ha Ausztriával és a koronával kiegyezkedik." Miletic jól rátapintott a lényegre. Itt —mondotta továbbá—német— magyar szövetkezés alakul ki a szlávok ellen, pedig ha a szlávokkal és románokkal egyenjogúan rendeznék a dolgokat, akkor mind az orosz, mind a német abszolutizmussal szemben erős támaszt nyernének. Különösképpen tiltakozott az ellen, hogy ,,ez országban a nemzetekre a magyar nemzetiség pecsétje nyomatik". Miletié után azonnal Deák kért szót. Ismét hangsúlyozta az egy politikai nemzet nacionalista kategóriáját: „Mi annak: »magyar nemzet« mindig azt az értelmet adtuk, hogy Magyarország politikai nemzetisége egy, mely magában foglal minden más nemzetiséget", s a nemzetiségek igénye csak e kereten belül vehető figyelembe. Deák a továbbiakban azt bizonygatta, hogy Miletic ellentmondásba keveredik, amikor az alkotmány helyreállítását kívánja — tehát nem ellenzi a dualista kiegyezést —, és ugyanakkor a nemzetiségekkel történő előzetes megegyezést akarja, hiszen — mondotta Deák — a helyreállítandó magyar alkotmány nem ismeri a nemzetiségi föderalisztikus elvet, amelyet Miletic képvisel. Nyilvánvaló, hogy az alkotmányjogban magát elsáncoló Deák nem volt képes arra, hogy a Magyarország nemzetiségi összetételéből adódó új követelményeket reálisan figyelembe vegye, holott a probléma 1848 óta teljes nagyságában megmutatkozott már. Ez a „rövidlátás" nyilvánvalóan a Deák által képviselt osztályérdekekből fakad, mely érdekeket ez az osztály mint „nemzeti" érdekeket mutatott fel. Deák felszólalása most nem tudta megakadályozni egy nagy vita kibontakozását. Az ily módon kialakuló vitában számos nemzetiségi képviselő szólalt fel, és az eddigi legnagyobb vita alakult ki a nemzetiségi kérdés körül. Ez is mutatta, hogy a probléma politikai vezetése már kezd kicsúszni a kiegyezkedő magyar liberálisok kezéből. Ez nem csekély hatással volt rájuk a kompromisszumos kiegyezkedés meggyorsítása érdekében. A kompromisszumos kiegyezkedés megvalósítása, a birodalom belső stabilizálása mind sürgetőbbé vált Bécs számára is, ahol a Mensdorffot felváltó Beust külügyminiszter személyében a kormányban ez dinamikus segítőre is talált. Beust jegyzi meg emlékiratában, hogy amikor belépett a kormányba, a legnagyobb jelentőségű belső kérdésnek tekintette a kiegyezés megvalósítását, melynek „a Monarchia külhatalmi állása szempontjából döntő súlya volt".17 0 169 Képviselőházi Napló. III. köt. 15. 1., 1866. dec. 1. 170 Beust: Aua drei Viertel-Jahrhunderten. II. köt. Stuttgart. 1887. 68. 1. ]3 Századok 1967/e
