Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
124 SZEKERES JÓZSEF addig nem térnek vissza a bányába, míg nem orvosolják panaszaikat.12 6 Hasonlóképpen eredménytelen maradt a karhatalmi parancsnok és Schmidt vezérigazgatóhelyettes, a korábbi dorogi bányaigazgató agitációs körútja, melynek során az egyes bányatelepeken, a sztrájk összeomlására hivatkozva, együttesen felszólították a munkásokat a termelés megkezdésére.127 A sztrájk elhúzódása miatt sürgősen a honvédelmi minisztériumba rendelték Paksy tábornokot és felszólították, hogy felhagyva lagymatag magatartásával, most már minden eszköz igénybevételével törje le a sztrájkot. Az október 31-i minisztertanács újból tárgyalta a bányászsztrájk és egy várható esetleges általános ipari munkássztrájk ügyét. Bartha honvédelmi miniszter ismertette a sztrájkhelyzetet s felhívta minisztertársai figyelmét: ,, . . .a bármely pillanatban előállható általános ipari sztrájk lehetőségére."128 Paksy tábornok az ismételt felhívások nyomán végül is parancsot adott a csendőröknek, hogy egyenként keressék fel a munkásokat és szólítsák fel őket a munka felvételére. Ha ilyent találnak, kísérjék őket a bányaművekhez, hogy a sztrájkőrséget álló asszonyok inzultálása elől megvédjék. Akik pedig nem hajlandók a munkát felvenni, azokat tartóztassák le. A csendőri razziák erősítésére Tatabányáról több zászlóalj karhatalmi erőt a dorogi térségbe irányítottak, s elrendelték itt is a legszigorúbb kijárási tilalmat. A vezérkar kémelhárító osztályának ügynökeit is a bányatelepekre rendelték a nagycsaládos sztrájkolóknak érkező anyagi segítség eredetének kinyomozására.129 A karhatalom razziái sem jártak azonban a várt eredménnyel, mert a Dorogon ily módon munkára kényszerített bányászok olyan immel-ámmal dolgoztak a tárnákban, hogy abban semmi köszönet sem volt. Ilyen módszerekkel is csupán a bányászok egyharmadát kényszeríthették munkára, mert a többség elbujdosott a razziák elől. Tokodon pedig éppen az ellenkező hatást érték el, mint amire számítottak: október 31-én hajnalra virradóra a tokodi MÁK telep munkásai közül 320 személyt állítottak elő. Ezek a munkások felszólításra vállalták a bányába való leszállást és a munka felvételét. A csendőrök az aknák szájáig kísérték a bányászokat, akik az első jelentések szerint, vonakodás nélkül beszálltak a felvonókba s elfoglalták munkahelyeiket. A későbbiekben a bányából kiszálló altisztek hozták a hírt, hogy a munkások leérve fenyegető magatartást tanúsítottak, a munkát sem kezdték meg. Az üzemvezetőség rendelkezése nyomán ekkor az első szinten levő szivattyútelep után lezárták az aknát és a szivattyúk működésének biztosítására csendőri karhatalmat kértek, amely meg is érkezett. Paksy tábornok felszólította a munkásokat a termelés felvételére vagy a bánya elhagyására, de miután ez eredménytelen maradt, a bánya kiürítésére Dorogról erősebb csendőri alakulatot indított útnak Tokodra.130 A Dorogról beérkező esti helyzetjelentés szerint a munkások továbbra sem hagyták el a bányát, sőt kiüzenték, mindaddig nem hajlandók elhagyni a bányaműveket, míg követeléseiket nem teljesítik. Ekkor a bánya összes kijáratait csendőrökkel szállták meg és minden összeköttetést megakadályoztak a földalatt sztrájkolok és a felszínen levő hozzátartozók, munkástársak között. 128 HIL VKF Ein. 1. 5.408/1940. 127 OL. Budapesti Bányakapitányság 6.972/1940. 128 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1940. okt. 31-i ülés. 129 HIL VKF Ein. 1. 5.250/1940 130 HIL VKF Ein. 1. 5.300/1940.
