Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1303 Deák és a hozzá közelálló politikusok, Andrássy, Lónyai, Eötvös egyaránt elutasították, hogy a konzervatív politikusok túlsúlyával konzervatívliberális kormány alakuljon. Ez a megoldás valóban nem felelt meg a kialakult viszonyoknak. A liberális jobbszárny most egyre inkább attól tartott, hogy a nemzeti radikalizmus felé tolódó közvéleményben elvesztheti túlsúlyát, és kiegyezkedési programjával az országgyűlésen kisebbségben marad. A konzervatívokkal közös kormány feltétlen ezzel az eredménnyel jár. A liberális jobbszárny más poütikát dolgoz ki, amelynek lényege az, hogy egyre hevesebben követeli a parlamentnek feleló's kormány kinevezését, és ezzel biztosítja a maga számára mind a közvélemény legszélesebbkörű támogatását, mind az újból összeülő országgyűlésen a többséget, másrészt változatlanul ragaszkodva a korábbi kiegyezkedési platformhoz, a mellette való érvelése új motivációt nyert. Az 1866-os esztendő őszén kialakuló nagy sajtóvitában a deáki májusi program, ill. a 15-ös albizottság többségének platformja melletti érvelés főtónusa nem azonos már az 1866 első félévének országgyűlésén elhangzott érvelésekkel. Ott, mint láttuk, főleg arra hivatkoztak, hogy nincs elég erő más megoldás kiküzdésére. Most viszont az érvelés főtónusa: nem érdek messzebbmenő önállóság kialakítása, mert ez a birodalomnak, mint egységnek erejét gyengíti, holott a dualista szerkezetűvé átalakuló birodalom erejének minél teljesebb megőrzése és gyarapítása most a magyar politika legfőbb érdeke. Ez a motivációs változás nem csupán agitációs fogás volt, hanem a kiegyezés felfogásának tényleges módját tükrözte, és egyben magyarázatot ad arra is, miért nem aknázta ki a helyzetet Deák a königgrätzi vereség után. Ezzel a változással szorosan összefügg az is, hogy ezekben a hónapokban a magyar liberálisok mérsékelt irányzata és az osztrák liberálisok között szövetség alakul ki a birodalom dualista átalakításának alapján. Ennek eredményeként a november végétől ismét ülésező stíriai és felső-ausztriai Landtagokban a többség a dualista alapú kiegyezést határozottan kívánta. A stíriai Landtagban Kaiserfeld kijelentette: „A béke Magyarországgal a lét vagy nemlét kérdését jelenti Ausztria számára, és ezt a békét gyorsan meg kell kötni. A tágabb Reichsratban csak nemzeti és nem politikai pártok alakulhatnának, ami a parlamenti kormányzást lehetetlenné teszi. Ez csakis a szűkebb Reichsrat és a magyar Landtag által lehetséges."160 Ilyen irányban tevékenykedett az új külügyminiszter (1866 október elejétől), Beust is, aki külpolitikai tervei érdekében követte ezt a belpolitikát. Az októberi diploma talaján álló Eszter -házy kiválása a kormányból erősítette Beust pozícióját és gyengítette Belcrediét. A magyar liberális balszárny viszont követte a közvélemény hangulatában bekövetkezett hullámzást, és 1866 őszén visszavonta a 15-ös albizottság kisebbségeként rögzített programját, mely közös ügyek létét tudomásul vette, de kezelésük módját kívánta másként megvalósítani, és most a közös ügyeket tagadva a tiszta perszonális unió álláspontjára helyezkedett.16 1 A közvéleményben bekövetkezett eltolódást a háború alatt és azt követően jól mutatja a sajtó példányszám-hullámzása: A 3. évnegyed elején a konzervatív Magyar Világ 3000-ről 1700-ra esett vissza, a Pesti Napló 550-nel csökkent. Ugyanakkor A Hon 400-zal emelkedett.16 2 Jókai 1866 őszén kérte 160 Neue Freie Presse, 1866. dec. 11. 161 Lásd Tisza Kálmán cikkeit augusztus első felében, Ghiczy Kálmán cikkeit szeptember közepén A Honban, de különösen A Hon októberi számait. 182 D—185. 924/1866.
