Századok – 1967

Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265

OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1299 talos sajtóalapjából pénzelt „Magyar Világ" példányszámát az első évnegyedben hallatlanul megemelték (2600 példánnyal), de a második évnegyedben máris 500-zal visszaesett. Az ugyancsak a kormány által pénzelt Népbarát példányszámát is megemelték 300-zal, de a második évnegyedben csökkent 70-nel. A második évnegyedben a hivatalos Sürgöny is csökkent 200-zal. A Pester Lloyd az első évnegyedben 2440 példánnyal szaporodott, de a másodikban már 890-nel csökkent. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az országgyűlés kezdetén a politikai érdeklődés fokozódását a kormány is megpróbálja kiaknázni, de a liberális lapokkal nem tudott lépést tartani.132 Kétségtelen, hogy Bécsben és Pesten a legbefolyásosabb politikusok körében messzemenően megvan ezekben a hetekben a kompromisszumos egyezkedés szándéka. Mégis a tárgyalások holtpont felé mutatnak. Beksics találóan jellemez: „Bécsben épp úgy tudták, mint Pesten, hogy a kiegyezésnek létre kell jönnie, csak hogy Bécsben más kiegyezést terveztek, mint a magyar fővárosban."13

3 A holtpont felé mutató kiegyezkedési tárgyalások és a mind súlyosabbá váló gazdasági helyzet mellett azonban újra a külpolitika problémái nyomulnak előtérbe. 1866 koratavaszán a porosz—osztrák viszony már a katonai összetűzésig éleződött. Március végén — ájirilis elején a magyarországi politikai körökben mindenki a már küszöbönálló porosz—osztrák háborúról beszélt.13

4

Június 17-én kitört a háború. A birodalom északi és déli határainál, a poroszok és olaszok ellen megkezdődtek a hadműveletek. A háború kitörése tulajdonképpen közelebb hozta a bécsi kormányt a magyar országgyűlés Deák mögött álló többségi irányzatához. Ez megmutatkozott abban, hogy a háború kitörésekor a 15-ös albizottság kiegyezési munkálatának tető alá hozását egyaránt sürgetőnek tartották, másrészt abban, hogy az országgyűlés elnapolásában ugyancsak egyetértés volt. Deák már április végén azt az álláspontot foglalta el, hogy a háború kitörése esetén az országgyűlést el kell napolni. Akkor a 15-ös albizottság még nem készült el, ezért Deák úgy képzelte, hogy a bizottságok közben folytathatják a munkát.135 A háború kitörésekor az albizottság munkájából már nem sok volt hátra; ezért ekkor Deák a bizottsági munka befejezéséig el akarta húzni az országgyűlés elnapolását, de tovább nem. Hozzá közel álló politikusok körében is volt olyan nézet, hogy az országgyűlés folytassa a munkát, de végül is Deák álláspontja győzött.13

6

Deák és a hozzá közelálló liberális vezető politikusok nagy része a 15-ös bizottság munkálatának elkészítését és az országgyűlés elnapolását azért tartották szükségesnek, mert mind a háború győzelmes, mind vereséges kimenetele esetén, politikájuk számára ezt ítélték legkedvezőbbnek. Győzelem esetén várható volt, hogy a bécsi politika kompromisszumos hajlandóságai csökkennek és ismét erőre kap az 1865-ig érvényesülő centralisztikus irányzat.13

7

Ebben az esetben a 15-ös bizottság által elkészített munkálat 132

D—186 123/1866; 466/1866; 983/1866; 984/1866. 133

Beksics: I. Ferenc József és kora (A magyar nemzet története. X. köt. Bpest. 1898. 639. 1.). 134

Kónyi : i. m. III. köt. 660. 1. 135

Uo. III. köt. 650. 1. 136

Uo. 678—685. 1. 137 Wertheimer azt írja: „Nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy Belcredi és valamennyi híve titokban azért számítottak győzelemre Poroszország fölött, hogy a diadalmas hadsereg segítségével Magyarországot újból alávessék a maguk akaratának." (Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. Bpest. 1910. I. köt. 248. 1.).