Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1300 GALÁNTAIJÓZSEF válhat a további küzdelem alapjává, s nem a 48-as, illetve ahhoz igazodó 61-es, immáron alaposan megtépázott platform, melyet ők sem tartottak erre alkalmasnak. Az országgyűlés elnapolása ebben az esetben is előnyösnek tűnt számukra, mert időt nyernek az új helyzetben megvalósítható politika kidolgozására. Vereség esetén számítottak arra, hogy a magyar politikai közvéleményben eltolódás következhet be a 48—49-es nemzeti radikalizmus irányába. Ennek visszatartására alkalmasnak ítélték a 15-ös bizottság platformját, amely szembeállítható a 48-as és 49-es alappal. Az országgyűlés elnapolását ebben az esetben különösen fontosnak tartották, mert megszakítatlan ülésezése azzal az eredménnyel járhat, hogy a politikai közvélemény körében végbemenő eltolódás azonnal tükröződik egy új országgyűlési többség alakulásában, és így országgyűlési, ill. képviselőházi többségi határozatban rögzítődhet. A bécsi kormány különösen ez utóbbi lehetőség miatt forszírozta a maga részéről az országgyűlés elnapolását. Június 23-án Deák Lónyait kérte meg, intézze el Majláthtal, hogy az országgyűlést június 30-ig ne napolják el, de a kancellár ilyen hosszú várakozást a hadi események miatt lehetetlennek tart, és legfeljebb június 27-ig ad haladékot.138 Ezekben a napokban Deák igen aktív: 24-én levelet ír Andrássynak, a 15-ös bizottság elnökének: „Mi a munkával elkészültünk. Csengery holnap azt leíratja és kedden összehívhatod a tizenötös bizottságot revízió végett ... s nem kellene szombatig várnunk, hanem már csütörtökön beadhatnánk azt a 67-es bizottságnak."139 Az országgyűlés elnapolása — miután a 15-ös bizottság így elkészített munkálatát a 67-es bizottság kinyomtatni rendelte — június 26-án megtörtént. A háború kitörése felfüggesztette, de nem zavarta meg a kompromisszumos kiegyezkedés folyamatát, legalábbis a magyar politikai életben legbefolyásosabb Deák-párti irányzat szempontjából. De könnyen megzavarhatták azt a néptömegek körében keletkező osztrákellenes mozgalmak. A nép körében a habsburgiánus Ausztria iránti gyűlölet igen mély volt, és elevenen élt a szabadságharc leverését követő szörnyűségek emléke. Amellett a néptömegek saját bőrükön érezték a kiszolgáltatott Magyarországgal szembeni 50-es valamint a 60-as évek első felének bécsi politikája és gazdaságpolitikája súlyos következményeit. így érthető, hogy bár a politikai vezetőréteg kiegyezkedés felé mutató hangulatában nem állott be lényeges változás a háború kitörésével, a kancellár június 28-án valamennyi főispánhoz és polgármesterhez körlevelet intézett, melyben „kettőzött éberségre ... s netaláni izgató tüntetések, vagy éppen rosszakaratú merényletek esetén melléktekintetek által nem lankasztható férfias, elszánt cselekvésre" szólította fel őket, valamint arra, hogy „a közélet észlelhető mozzanatait különös figyelemmel kísérjék", s minden „fondorlatot és rendzavarást hivatalos hatalmuk egész súlyával" toroljanak meg.140 A július 3-i königgrätzi vereség fokozta a néptömegek „nyugtalanságát", de a bécsi és a Deák-párti politikusokra a háború kitöréséhez hasonlóan hatott. Mi több, ekkor egy ideig a kompromisszumos kiegyezés azonnali megvalósulása lehetségesnek is látszott. Most ugyanis Bécs számára nemcsak az volt fontos, hogy Magyarország felől ne érje támadás, hanem az is, hogy a magyarok részéről aktív támogatást kapjon a poroszok ellen, akik — a háború 138 Kónyi: i. m. IV. köt. 2. 1. 139 O. L. Andrássy-család I. os. 16. sz. 140 D—185 755/1866.
