Századok – 1967

Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265

1298 GALÁNTAI JÓZSEF sem vehetnek figyelembe nemzetiségi szempontokat, mivel a képviselőházba nem nemzetiségek, hanem az ország polgárai küldenek képviselőket, „kik valamennyien azon egy hazának polgárai, ugyanazon egy politikai nemzetnek tagjai". A nemzetiségek felé annyi előzékenységet tanúsított, hogy ígéretet tett: a bizottságba be fogják választani a különféle nemzetiségek tagjait is. Deák fellépése most nagyobb vitát váltott ki. A nemzetiségi képviselők egymás után szólaltak fel, és élesen bírálták az „egy politikai nemzet" felfogását: „A nemzetiségeket nem a politikai nemzet kiegészítő részeiül tekintem, hanem az ország kiegészítő részeiül . . . építsünk új házat, melyben mindannyian elférünk, nem egyik a másik fölött, hanem egyik a másik mellett" (Hodoçiu József). „A nemzetiségek a politikai összletnek oly alkotó részleteit képezik, melyek egymáshoz viszonyítva nem szub-, hanem koordinálva vannak." (Miletié Szvetozár) stb. Ezeket a felszólalásokat a képviselőház többsége zajongással és közbeszólásokkal kísérte. Ebben a tekintetben alig volt különbség a konzervatívok és a liberálisok különböző irányzatai között. A konzervatív Zsedényi a nemzetiségek fellépését egyenest „izgatásnak" nevezte, míg Apponyi közbeszólásában helytelenítőleg arra utalt, hogy a nemzetiségek mint „részvényesek" akarnak helyet foglalni a hazában. A liberális balszárny fellépése sem határolódik el ettől, de itt az osztrák megosztó politikától való félelem is tükröződik: „Mindnyájan azt kívánjuk —mondotta Ivánka Imre —, hogy szabadon fejlődhessenek a különböző erők, de azt, hogy elkülönítve és külön nemzetekre oszolva egymással versenyezzünk, ezt a hazának egy őszinte barátja sem kívánhatja." Ez az epizód sem váltott ki túlságosan nagy vitát, de most már egész mélységében feltárulhatott az országgyűlés előtt e probléma nagysága. Erre utalt az egyik nemzetiségi képviselő is: „A nemzetiségi kérdés e házban az országgyűlés előtt még ex professo nem került szőnyegre, hanem előkerült úgyszólván incidentaliter; azonban valahányszor felkerült, mindannyiszor kisebb-nagyobb mértékben felvillanyzott benünket, sőt némileg el is keserített. Ebből azt következtethetjük, hogy a seb bizonyára sokkal mélyebben rejlik, mint ahogy annak igen gondos és ápoló orvosi kezekre nem volna szüksége."131 A horvát kérdést, melyet a magyar országgyűlés a magyarországi nemzetiségi kérdéstől elkülönítve, az autonómiával rendelkező Horvátországgal történő tárgyalás útján kívánt szabályozni, az országgyűlés ezen időszakában nem tárgyalták a képviselőházban. Az országgyűlés március közepén 12 tagú bizottságot választott a horvát országgyűlés küldöttségével való tárgyalásra. A két országgyűlés küldöttsége április 21-én megkezdte tárgyalásait. Ellentétek voltak a Horvátországnak adandó autonómia mértékében, de különösen a Muraköz és Fiume hovatartozásának kérdésében. A bizottság még az elnapolás előtt, június 26-án beadta jelentését a képviselőháznak. Az országgyűlési tárgyalásokat a közvélemény nagy érdeklődéssel és várakozással kísérte. Erre utal a sajtó példányszámának ugrásszerű emelkedése 1866 első felében, és igen figyelemreméltó ezen emelkedés eloszlása az egyes lapoknál. A Pesti Napló példányszáma az első évnegyedben 1200-zal nőtt és elérte az 5800-as példányszámot, a második évnegyedben viszont csak további 50-nel emelkedett. A balközép lapja, A Hon az első évnegyedben 800-zal nőtt s a másodikban további 600-zal, s elérte a 3800-as példányszámot. Eötvös lapja (Politikai Hetilap) az első évnegyedben 400-zal, a másodikban további 100-zal csökkent, s így 1000 példányon állott. A kormány nem hiva-131

Képviselőházi Napló II. köt. 46—64. 1. 1866. ápr. 21.