Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1295 alapján nyerjen megoldást. Nem általában a dualizmust ellenezték, hanem azt, hogy ez a többi nemzetek feletti osztrák és magyar hegemóniával kapcsolódjék egybe. Ezt a magatartást az magyarázza, hogy a magyarországi nemzetiségek sem az 50-es évek abszolutizmusa, sem a 60-as évek provizóriuma idején nem érték el nemzeti céljaikat, s így a dualista átalakulás — ha autonómiával kapcsolódik egybe — kedvezőbb megoldás lehetett számukra az addigiaknál. Kivételt képeztek itt az erdélyi román nemzet vezetői, kik az 1863-as megoldással megelégedettek voltak, mert akkor az erdélyi országgyűlésen döntő befolyásra tettek szert. Ezért az erdélyi románság vezetői az új erdélyi országgyűlésbe történő választásoktól való távolmaradást latolgatták, mivel nyilvánvaló volt, hogy ez ismét kimondja az uniót. Szeptember 21-én Balázsfalván tartott megbeszélés eredményeként a görög kath. román érsek nyílt levelet intézett Çagunahoz, a görög keleti román érsekhez, hogy kezdeményezzenek közösen egy román kongresszust, mivel a Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés nyilvánvalóan ismét magyar többségű lesz.116 A magyarországi románság vezetői viszont a magyar országgyűlési választásokban aktívan részt vettek.11 7 A román politikusok közül különösen a Temes megyei Babes Vince, a szerbek közül az újvidéki Miletic Szvetozár okozott nem csekély gondot az osztrák-magyar hegemónián alapuló kiegyezésen munkálkodó kormányzatnak. Az előbbi ellen a Temes megyei főispán panasza alapján a hatósági fellépést is fontolgatták, de végül is a kancellár döntött: „Célszerűbbnek tartanám egyelőre Babes Vince irányában megtorló intézkedésekhez nem nyúlni."118 Majd azt a megoldást választották, hogy Babest, aki királyi táblai ülnök volt, megidéztették felettesével, a királyi személynökkel.119 A személynök azonban nem sokra ment vele, s azt javasolta, hogy a feltűnő fegyelmi eljárás helyett legmagasabb helyről figyelmeztessék, hogy politikai szereplésének iránya összeférhetetlen hivatalával. Ezt az eljárást a tárnokmester is helyesli, de mivel közben Bábelt képviselővé választják, a kancellár úgy dönt, hogy egyelőre ne lépjenek fel ellene.120 Miletic Szvetozárt, akiről a Bács-Bodrog megyei főispán jelentette, hogy „sem a birodalmi, sem a magyarországi állásponthoz nem idomított szerb érdekek képviselője",12 1 lapengedély megadásával („Zastava" címmel Pesten indított szerb lapot) próbálta a kormány ellenőrzése alá vonni. Mint a tárnokmester írta: „Nagyobb befolyással lehet a kormány, ha folyamodót lapszerkesztési engedményben részesíti."122 A kormánynak könnyebb dolga volt a szlovák nemzetiséggel, itt —nem utolsó sorban katolikus egyházi segítséggel —sikerült elszigetelniük a szlovák nemzeti érdekek képviselőit. A Gömör megyei főispán elégedetten jelenthette: „Itten a nemzetiségi pretensiok csakis egynéhány lutheránus pap, rektor és jegyző fejében forognak . . . fanatizmusok dacára a tót népre a követelt és hirdetett befolyással nem bírnak."12 3 A magyarországi német nemzetiség eleve „a birodalmi vagy magyarországi állásponthoz" tartotta magát. 116 Lásd a „Concordia" (Pesten megjelenő román lap) 75. számát, továbbá D—185 1204/1865. 117 Körlevelüket a román lelkészekhez és választókhoz lásd O.L. D—185. 1580/ 1865; további hasonló körlevél: 1564/1865. 118 O.L. D—185. 1436/1865. A főispán újabb feljelenetésót ld. 1472/1865. 119 D—185 1492/1865. 120 D—185 1779/1865. 121 D—185 1339/1865. 122 D—185. 9/1866. 123 D—185 1634/1865.
