Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1293 tatkoztak a liberális táboron belüli különböző irányzatok, s nemcsak a régi feliratiak és határozatiak vonatkozásában, hanem a Deák-párton belüli különbségek is. A válaszfelirati vitában azonban előtérben állt a valamennyi liberális irányzat által egységesen támogatott követelés: a 48-as törvények nemcsak alaki, hanem tényleges érvényességében való elismerése, vagyis ami a lényeg: dualizmus és a parlamentnek felelős kormány azonnali kinevezése. Bármennyire is előtérbe állították a szónokok ezt a kérdést, amely a bécsi politikával szembeni éles ellentétet emelte ki és ennyiben, de csakis ennyiben hasonlított ez a vita az 1861-es évihez, ugyanakkor alapvetően eltért attól, mert szinte valamennyi, a 48-as törvények tényleges helyreállítását követelő felszólaló ugyanakkor többé-kevésbé részletesen fejtegette konkrét kiegyezkedési elgondolását. Ebben megmutatkozott a magyar politikai közvéleménynek a kiegyezkedés felé forduló általános hangulata, melyre a felszólalók nem alaptalanul gyakran hivatkoztak is. Figyelemre méltó, hogy a felszólalók a kiegyezkedéssel kapcsolatos fejtegetéseikben az egyezkedés szükségességét túlnyomóan azzal indokolták, hogy az országnak nincs elég ereje arra, hogy jogos igényeinek teljességét kivívja, és ezért kell kompromisszumos megoldást keresnie. Erre a mozzanatra azért kell itt rámutatni, mert a kiegyezés melletti érvelés 1866 második felében — mint látni fogjuk --jellegében megváltozik. A kiegyezkedés ezen indokolása nemcsak a liberális felszólalók fejtegetésére volt jellemző, hanem a bécsi kormány politikáját képviselő személyek is hasonlóan érveltek. így pl. a Helytartótanács alelnöki posztján álló Bartal az önálló hadsereg kérdésével kapcsolatban mondotta: „Van-e morális erőnk, hogy nemzetünknek e szerintem is jogos követelését közeljövőben, minden rázkódtatás nélkül érvényesítsük?" S felel rá: „Tagadnunk alig lehet, elég erősek nem vagyunk."108 A képviselőház zajos ellenkezése közepette jelenti ki a konzervatív Zsedényi Ede, hogy „mi igenis mindnyájan a 48-ki törvények alapján állunk" (a zajongás arra irányult, hogy éppen ő mondja ezt), de „teljes végrehajtása" lehetetlen, inert az „véges erőnk hatáskörén kívül fekszik !"10 9 A február 26-án átadott válaszfelirat határozottan követelte a felelős magyar kormány kinevezését, mert „az ország most is folytonosan abszolút kormányzat álatt áll".11 0 Amint a kiegyezkedés gyors megvalósítása iránti reményeket Magyarországon a decemberi trónbeszéd hűtötte le, úgy a hasonló reményeket Bécsben a válaszfelirat tartalma. A válaszfelirat átadása után 2 nappal Deák javaslatot terjesztett be egy bizottság választására, melynek feladata a közös viszonyok körének és kezelésük módjának meghatározása, ill. az erre vonatkozó javaslat kidolgozása.111 Deák előterjesztését a képviselőház másnap megszavazta. Ily módon az országgyűlés a kiegyezés további előkészítését nem tette függővé a kormányzati hatalom tekintetében fennálló alapvető ellentét megoldásától. A március 3-án felolvasott uralkodói leirat ugyancsak ebbe az irányba terelte az országgyűlés munkáját.11 2 Az első nagy összecsapás tehát nem vezetett törésre, mint 1861-ben, ami ismét mutatta a kiegyezkedési 108 Uo. 164. 1., febr. 15-i ülés. 109 Uo. 180. 1., febr. 16-i ülés. 110 Képviselőházi Irományok IX. sz. 111 Képviselőházi Napló. I. köt. 328. 1. 112 Képviselőházi Irományok XVI. sz.
