Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1292 GALANT AI JÓZSEF hatalom legyen a kezében. Ebben a kérdésben, amely több volt formalitásnál, nem is tudtak eleintén dűlőre jutni."10 4 Ily módon az országgyűlés megnyitása után a felelős minisztérium kinevezéséért folyó harc került előtérbe. Ebben a liberális tábor — a 6l-es felirati ós határozati szárny — egységes volt. Bár a Deák-párti képviselők most lényegesen többen voltak, mint a határozatiak, Bécs felé imponáló túlsúlyt csak az országgyűlés képviselőházának közel teljes egységével érhettek el. A Deák-pártiak és a határozatiak közösen léptek fei a bécsi kormánnyal szemben, a felelős minisztériumért folyó harcban.103 A frontok alakulására tehát az országgyűlés megnyitása, a trónbeszéd tartalma megadta az irányt. Az országgyűlés elején az egész válaszfelirati vitában a liberális tábor egységesen lépett fel, és közben élesen elhatárolódott a konzervatívoktól, mert a konzervatív tábor valamennyi irányzatának képviselői most többé-kevésbé nyíltan mint a bécsi kormány támogatói léptek fel azzal, hogy a kiegyezkedési átmeneti időszakban a kormányhatalmat Magyarország területén a bécsi kormány kezében kívánták hagyni. A konzervatívoknak minden okuk megvolt arra, hogy a kiegyezkedés tető alá hozásának ezt a módját pártolják, melyet a trónbeszéd is körvonalazott. Nem egy képviselőjük elhatárolta magát az októberi diploma és a februári alkotmány lényeges tartalmi elemeitől, de abban, hogy a hatalom egyelőre a központi kormány kezében maradjon, egyetértettek. Az országgyűlés képviselőházában ugyanis a liberális tábornak szinte kizárólagos többsége volt. A parlamentnek felelős kormány alakulása ezért a konzervatív arisztokráciát teljesen elütheti a magyarországi közvetlen hatalmi funkciótól. Ezzel szemben a bécsi központi kormány magyarországi adminisztrációja túlnyomóan éppen a konzervatívokra támaszkodott, különösképpen Schmerling bukása után. Mi több, az uralkodói trónbeszédben körvonalazott eljárás éppen azt célozta, hogy a birodalmon belül a kiegyezkedéssel nagymértékű önállóságot — bár az ekkori kormányelképzelés szerint nem dualista alapon — elnyerő Magyarországon a hatalom a konzervatív nagybirtokos arisztokrácia kezében legyen kizárólagosan, ill. a liberálisok bevonása csak takarja e tényleges tartalmat. A konzervatív politikusok elgondolása az volt, hogy a nyilvánvalóan hosszúra nyúló kiegyezkedési tárgyalások idején éppen azért, mert a hatalmi pozíciók Magyarországon kezükben vannak, módot fognak találni arra, hogy a liberális tábor jobbszárnyával mindinkább összeolvadva biztosítsák e hatalom számára a parlamenti bázist is. A képviselőház 1866. január 27-én 30 tagú bizottságot alakított a válaszfelirati javaslat elkészítésére.10 6 E bizottságban — mely január 31. és február 6. között tartott négy ülésén elkészült javaslatával — váltak szét először a konzervatív és liberális irányok, s ugyanakkor alig-alig mutatkozott meg a különbség a liberális táboron belül. A bizottságban a konzervatív Apponyi teljesen elszigetelődött, és erőtlen magyarázkodásokra szorult. Hasonló volt a helyzet a válaszfelirati javaslat képviselőházi vitájában is, amely február 15-től 23-ig tartott.107 Ebben a vitában azonban már megmu-104 Friedjung: i. m. I. köt. 160. 1. 105 „A magyar konzervatívokkal szemben — írja Hegedűs Loránd —-, kik az októberi diploma óta nem akarnak távozni kormányhelyeikről, Deák Tisza Kálmán pártját tartja mindvégig alkalmas támadó eszköznek." (Hegedűs Loránd: Két Andrássy és két Tisza. Bpest. 1941. 69. 1.) 108 Képviselőházi Napló. I. köt. 146., 147. 1. 107 Uo. 164—300. 1.
