Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTRÁK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865-П7 1291 tionak ilyen interpretációval közös kiindulási alapként történő elfogadása elsősorban azért jelentős, mert ezzel a felek kölcsönösen feladták a merev ragaszkodást az ugyanakkor hangsúlyozott másik és ellentétes platformhoz, egyrészről a 48-as törvények teljességéhez, más részről a februári alkotmány rendszeréhez. Ez a kiindulási azonosság azonban korántsem szüntette meg az ellentéteket. A közös ügyek körét ugyanis az uralkodói trónbeszéd az októberi diplomában meghatározottakkal azonosította, kezelésük módját pedig a februári alkotmányban lefektetett elvekkel. Ebben a bécsi és a deáki program alapvetően eltért. A trónbeszéd, bár az októberi diploma és a februári pátens elfogadását kívánta, ugyanakkor megadta a lehetőséget arra, hogy azok figyelembevételével más javaslatokat tehessen az országgyűlés a közös ügyek körének és kezelési módjának meghatározására. Ez alapvető különbség volt az 1861-es bécsi állásponttal szemben. Akkor a magyar országgyűléstől a februári alkotmány feltétlen elfogadását kívánták, most viszont a magyar országgyűlés felhatalmaztatott a kezdeményezésre. Ezt kedvezően fogadták. A trónbeszéd most elismerte a 48-as törvények alaki törvényességét, de tagadta tényleges érvénybe léptetésének lehetőségét azok módosítása előtt, ami igen rossz hatást váltott ki az országgyűlésen. „Sokan elégületlenek valának a trónbeszéd tartalmával —• írta Szász Károly az »Egy képviselő napló-jegy -zetei« című röpiratában —, mert az bár kiindulási alapul a Sanctio pragmatica-t jelöli, a jogeljátszási elméletet határozottan elveti, s az 1848-iki törvényeket alakilag kétségbevonhatatlanoknak elismeri, de ép e törvények revisióját, s kiváltkép a kormányzat formájára (parliamenti felelős kormány) nézve túlságosan nyomatékozza s a birodalom egységét és a felségi jogokat igen élesen emeli ki."103 Nyilvánvalóvá vált, hogy a májusi programban hangsúlyozott kiegyezkedési két előfeltételnek csak egyikét teljesíti a bécsi kormány: a magyar korona egységének helyreállítását, de a felelős minisztérium kinevezését nem. Ez pedig alapvető kérdés volt. A most kialakuló és jogi csűrés-csavarásnak tűnő vitában, — hogy ugyanis előbb a 48-as törvények helyreállítása és azután módosítása történjék-e meg, avagy előbb a kiegyezkedési megállapodás és csak azután a 48-as törvények eszerinti módosított formában való tényleges életbeléptetése, — valójában arról van szó, hogy a kiegyezkedési tárgyalások idején a kormányzati hatalom Magyarországon kinek a kezében legyen: a csupán az uralkodónak felelős bécsi kabinet, avagy a magyar országgyűlésnek felelős kormány kezében. A jogi vita tehát alapvetően fontos tartalommal bírt: a magyarországi hatalom kérdése körül folyt a harc, s hogy a birodalom új struktúrájára való átmenet időszakában, ill. annak kialakítása idején kinek kezében van a hatalom a Lajtától keletre, döntő jelentőségű lehetett az egész új rendszerre és az abban megvalósuló hatalom jellegére nézve. A történeti irodalom gyakran ironikusan tárgyalja azt a jogi szőrszálhasogatást, ami e kérdés kapcsán a magyar országgyűlésen és a sajtóban mutatkozott. E viták szövegét tekintve valóban humoros, hogy milyen fontosságot tulajdonítottak aprólékos jogi meghatározásoknak, jogtörténeti mozzanatoknak. Ha azonban a jogi forma mögötti lényeget nézzük, akkor ezek a viták bármennyire is nevetséges formában, de lényeges tartalommal folytak. Friedjung ezt helyesen ismerte fel: „Mind a két fél, a kormány épp úgy, mint a nemzeti párt tisztában volt annak fontosságával, hogy a tárgyalások alatt 103 Egy képviselő naplójegyzetei. 13. 1. 12*
