Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1290 GALÁNTAI JÓZSEF tett arról, hogy „a választások nem négy héttel, hanem az utolsók alig 4 nappal történtek az országgyűlés megnyitásának határideje előtt,"10 0 de tiltakozás a liberálisok köréből sem hangzott el. A választásokon a liberálisok rendkívül nagy fölényt szereztek a konzervatívokkal szemben. A liberális irányú képviselők túlnyomó többsége pedig Deák irányát követte.10 1 Az országgyűlés december 14-i megnyitása már csak a kiegyezkedési politika e központjának létrehozásával is új helyzetet teremtett. A magyar országgyűlés ekkor a magyar politikai életnek valóban központjává vált. Ezt csak részben magyarázza az, hogy a magyar politika korábbi egyéb központjai — sem az 1848 előtti megy egy ülések, illetve az 1848 utáni megyei bizottmányok, sem az 1848—49-es évek felelős kormányzata — a Magyarország irányában még mindig abszolutisztikus bécsi politika következtében nem funkcionálhattak, s a sajtócenzúra a sajtó politikai szerepét továbbra is korlátozta, s hogy így az országgyűlés jóformán az egyetlen pohtikai fórum és eszköz volt a magyar politika nyílt kifejeződésére és alakítására. Az országgyűlés politikai jelentőségét nemcsak ezen körülmények adták meg, hanem elsősorban az, hogy akkor nagy tekintélyt élvezett Magyarország minden politikai tényezője előtt. A problémák megoldását és rendezését minden irányzat az országgyűléstől várta. Ezekben a hónapokban nemcsak a választójoggal rendelkező s az országgyűlésen ténylegesen képviselt társadalmi rétegek, hanem a politikai jogokból kirekesztett osztályok is az országgyűlés felé fordultak, innen várták — bár mint később kiderült, hiába — nyomasztó problémáik megoldását, melyek az ország függéséből, a feudalizmusnak csak felemás lebontásából eredtek. Az ország lakosságának többségét alkotó nem magyar nemzetek, a Habsburg-abszolutizmus valósága nyomán kiábrándulva a korábbi ígéretekből, bár képviselőik együttvéve is törpe minoritásban voltak a magyar országgyűlésben, innen várták — és mint kiderült, hasonlóan hiába — a magyarországi nemzetek viszonyainak megfelelő rendezését. Az országgyűlés tekintélye tehát jórészt korábbi, a 30-as és 40-es évekbeli funkciójából, valamint ennek folytatásaként megjelenő 1861-es szerepléséből következett, amikoris az ország egyes alapvető problémáinak pozitív irányú megoldásaival próbálkozott, részben pedig a pillanatnyi sajátos körülményekből táplálkozott. Majd csak később váit nyilvánvalóvá, hogy ez a bizalom, a paraszti milliók és a nemzetiségek részéről túlnyomóan illúzió, hogy az országgyűlés már csak a magyar társadalom felső rétegeinek érdekében tud cselekedni. Az országgyűlés megnyitása új helyzetet teremtett azért is, mert az uralkodói trónbeszéd körvonalaiban tartalmazta a kormány addig ismeretlen kiegyezkedési programját.10 2 Az uralkodói trónbeszéd és Deák májusi programjának összehasonlításánál azonosságot találunk nemcsak abban, hogy mindkettő a Pragmatica Sanctiot teszi meg kiindulópontul, hanem abban is, hogy bár sok tekintetben különbözően értelmezik azt, most mindkét program a Pragmatica Sanctióból az alkotmányosság körülményei között következteti birodalmi közös ügyek létezését és azok közös kezelését. A Pragmatica Sanc-100 Képviselőházi Napló 1866. dec. 20. I. köt. 11. 1. 101 Podmaniczky Frigyes szerint az országgyűlés kezdetén a konzervatív csoport 21 tagot, a Deák-párt 180 tagot, a balközép 94-et és a szélbal 20 hívet számlált. (Kónyi : i. m. 502. 1.). Az erdélyi képviselők folyamatos megérkezése túlnyomóan a Deák-párt erejét növelte. 102 Képviselőházi Irományok 1. sz.
