Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
OSZTEÄK-MAGYAR EGYEZKEDÉS 1865 - 67 1287 jól tudta, hogy Klapka és társai legfeljebb szabadcsapatot szervezhetnek, de felkelést nem idéznek elő, ha pedig Kossuth szövetségét elfogadná, ez az osztrák birodalom teljes felbomlását jelentené, mit a porosz államférfi semmiképpen sem kívánt, Magyarország függetlenségét álomnak tartotta, s egyéb célja nem volt, mint az, hogy Ausztria befolyását Németországra megsemmisítse, s a dinasztiát arra bírja, hogy súlypontját kelet felé keresse".86 Bismarcknak nem nemzeti vezérre volt szüksége, hanem kalandorokra. Valóban ilyen jellegű volt Komáromv és Csákv vállalkozása és annak módja, melyet később Kossuth is kalandorságnak ítélt.8 7 Csak egy ilyen vállalkozás illeszkedett bele a porosz vezérkar által „testvérháborúnak" felfogott hadjáratba.8 8 A magyarországi politikai élet tengelyébe — miután megjelent szeptember 17-én a magyar országgyűlést december 10-re összehívó és szeptember 20-án a februári alkotmányt felfüggesztő királyi rendelet — az őszi hónapokban mindinkább a november végén—december elején lebonyolítandó/választások előkészületei kerültek. Az új kormány szakított az országgyűlés előkészítésének schmerlingi módszerével, elejtette a megosztó politikát, és a választást a 48-as választói törvény szerint kívánta lebonyolítani. De mindent megtett annak érdekében, hogy a választások ne pezsdítsék fel túlságosan a politikai életet, s legfőképpen arra ügyelt, hogy az alsóbb rétegek mozgásba ne jöhessenek. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány, mely most magyar politikájának főcéljaként — mint az augusztus 26-i, főispánokat tájékoztató kancellári körlevélben olvashatjuk —- „az országgyűlési tárgyalások mielébbi nyugalmas megkezdését" tekintette, jórészt érvényben hagyta az 1861. november 5-i provizóriumot s ennek megfelelően „a megyék jelenlegi kivételes szerkezetét". Tehát a megyei politikai élet nem nyert fórumot, a megyei bizottmányok — melyek a 48-as törvény szerint a régi megyegyűlések helyébe léptek — nem funkcionálhattak. A kancellár a kormány irányáról tájékoztató körlevélben ezt az eljárást azzal indokolta, hogy a kormány nem akarja a helyhatósági rendszer rögtöni visszaállításával a megyét „könnyen fölmerülhető szenvedélyes rázkódtatások küzdőterévé tenni, melyeknek kihatásai a tágabb köröket sem hagyják érintetlenül".89 A kormánynak komoly fejtörést okozott, hogy a 48-as törvények értelmében a megyei illetve városi bizottmányoknak kellett a megyében illetve városban a választást előkészíteni (választókerületekre való felosztás, központi választói bizottmány alakítása stb.). A kormány a választást a 48-as törvény szerint akarta lebonyolítani, de a kormánytól nem függő bizottmányok működésétől tartott. Végül szeptember 17-én kelt királyi leirat újak választása helyett elrendelte az 1861-ben feloszlatott bizottmányok összehívását. Ezt a leiratot egyelőre nem akarták Magyarországon nyilvánosságra hozni, de mivel a Wiener Zeitung közölte és onnan átvették a hazai lapok, a Helytartótanács elnöke arra kényszerült, hogy lehozza a hivatalos „Sür-86 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bpest. 1958. II. köt. 431. 1. 87 Lásd: Iratai VII. köt. III. fejezet: „Csáky és Komáromy-féle üzelmek". 88 G. Ritter így ír erről: „Maga Moltke ezt az 1866-os »testvérháborút« (Bruderkrieg) — joggal — csupán mint kabinetháborút fogta fel, és ellentétbe állította a modern nemzeti háború »létharcával« (Existenzkampf)". (Staatskunst und Kriegshandwerk. I. köt. 2. kiad. München. 1959. 252. 1.). 89 D—185 945/1865.
