Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1288 GALÁNTAIJÓZSEF göiiv"-ben.9 0 A leirat eredetileg szándékolt bizalmas kezelésének oka nyilvánvalóvá válik abból a körlevélből, melyet a leirat kibocsátása utáni napon a kancellár a főispánokhoz küldött. Ebben először is hangsúlyozza: „Az 1861. évi november 5-én kelt legfelsőbb kézirat folytán feloszlatott megyei és városi bizottmányok visszaállítását legfelsőbb helyen a végből hozám javaslatba, hogy azok az 1848. V. tc. 7.§-ban említett közgyűlések helyettesítéséül a választókerületek s központi választói bizottmány alakításával megbízathassanak ... Az eként visszaállítandó megyei bizottmányok minden politikai vagy közigazgatási vitatkozás föltétlen kirekesztésével csupán és egyedül a közgyűléseknek a fennidézett törvényczikk által korlátolt teendőjére lévén hivatva, a megyei főispánok feladata leend tapintatos óvatossággal eleve is oda működni, hogy a bizottmányok e korlátokon túl ne terjeszkedjenek."91 Továbbmenően a kancellár utasítja a főispánokat, hogv előzőleg „a közhangulatot gondosan kelend mérlegelniök", és ha úgy látják, hogy „a bizottmány összehivatása előreláthatólag csak rendzavaró kísérleteket, vagy éppen botrányos jeleneteket eredményezhetne", akkor ő úgy véli: „inkább lennék hajlandó a választási . . . előkészületek kisebb jelentőségű alakszerűségét áldozatul hozni". Amennyiben nem látja biztosítottnak a bizottmány szándékolt működését, „ő császári és apostoli királyi Felsége legfelsőbb parancsa folytán ezennel felhatalmazom, hogy ... a bizottmány összehívása nélkül", vagy ha az összehívott bizottmány hatáskörét a szándékolton túl terjesztené, „annak rögtöni feloszlatása" után az 1861. évi választóbizottmányt hívja össze, vagy ha ezzel sem boldogul, ő maga alakítson „bizalmas értékezlet útján" újat. Végül ismételten utasítja a főispánokat, hogy „a kormány irányzatával ellentétes netaláni térfoglalási törekvéseket rendíthetetlen szilárdsággal" gátolják meg.0 2 Ez a kancellári körlevél szigorúan bizalmas természetű volt, de nem maradt titokban. Az Arad megyei főispán azzal akarta a sima lebonyolítást biztosítani, hogy a kormány készségét az erélyes fellépésre az aradi városi bizottság tagjaival közölte, a körlevelet előttük ismertette. így az megjelent az aradi német újságban, s onnan más lapok is átvették. A kancellár felháborodott leiratot intézett a főispánhoz: „A kormány célzatának ezen időszerűtlen leleplezését annál inkább sajnállanom kell, mert a mondott körirat egyedül a főispánok kellő tájékozásául bocsátatott ki."93 A balszerencsés indítások után a kormányzat annál nagyobb aktivitással dolgozik azon, hogy a választások folyamát a számára megfelelő szűk mederben csurgassa le. A kancellár szeptember 22-én a tárnokmesternek, illetve a Helytartótanács elnökének küldött leiratában ismételten hangsúlyozza a visszaállított bizottmányokra nézve, hogy „működési körük a választókerületek s központi választói bizottmányok megalakításán túl nem terjedhet ... a hatóságokhoz menesztendő intézvényben azon körülményt, miszerint a bizottmányok egyedül a választói kerületek, s központi választó bizottmányok alakítása végett lesznek egybehívandók, különösen hangsúlyoztatni méltóztassék".04 A Máramaros megye főispánjának küldött kancellári leiratból ugyanis kiderül, hogy bár a bizottmányok jogot kaptak a választókerületek új beosztására, a kormány nem szándékozott ilyen irányú változá-90 D—186 1146/1865. 91 D—185 1073/1865. 92 Uo. 93 D—185 1193/1865. 91 D—185 1097/1865 (a kiemelés az eredetin).
