Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1284 GALÁNTAI JÓZSEF hetetlen volt felmérni ennek konkrét tartalmát. A vezető magyar politikusok országgyűlés összeillése előtti óvatos tartózkodásának tehát az a legfőbb oka, hogy mivel a kiegyezkedés módjáról nem folyt még politikai vita a politizáló magyar rétegekben — hiszen az abszolutizmus és a centralizmus ellen folyt a harc, s ennek jelszava a jogfolytonosság volt —, most nem tudhatták előre az tíj frontok alakulását. A Deák, Andrássy, Eötvös, Lónyai stb. nevével jelzett mérsékeltebb liberális tábor, melynek többsége az országgyűlésen 1861-ben igen-igen labilis volt, most kerülte az „eszmék tisztázását". Ebben nagy szerepet játszott a félelem attól, hogy a közöttük levő taktikai és a kiegyezkedés konkrét kérdéseire vonatkozó ellentétek kiéleződhetnek, ami felbonthatja egységüket, és így többségüket az országgyűlésen eleve lehetetlenné teszi. Eötvös és Deák közt most is fennállott a korábbi ellentét. Eötvös tevékeny akciót sürgetett, Deák viszont tartózkodóan óvatos volt. „Az emberek — írta Eötvös Andrássynak július 18-án Deákról — főkép miután nyilatkozataival fellépett, mostani tétlenségét rosszul kezdik venni."7 4 Augusztus 1-i levelében arról ír, hogy „Mailáth és az ó-conservatívek naponkint több terrénumot nyernek", s ugyanakkor az ő irányuk „mindig több tért és hívőket veszt és utoljára tekintélyes minoritásban marad és mint oppositió léphet föl."75 „Teljes meggyőződésem — írja augusztus 10-én —, hogy Deáknak jószándékú manőverjei, melyeket Kemény nagyon is buzgón támogat, pártunk desorganisatióját vonják maguk után. Már most is teljes dissolutióban vagyunk."7 6 Eötvös azt akarja, hogy határozott akcióval különüljenek el mind a konzervatívoktól, mind a határozatiaktól. S éppen ez az, amit az óvatos Deák egyelőre nem akart. Eötvös Andrássvt is hiába biztatta állandóan, hogy a passzív Deák helyett cselekedjék. Lónyai ugyanakkor éppen ellenkezőleg a konzervatívok és felirati liberálisok tartós összeolvadásán munkálkodott. A delegációk kérdésében az Andrássy és Deák közti májusi súrlódások sem simultak el. A liberálisok mérsékelt szárnyának vezérei az eszmék nyílt vitáját nemcsak belső ellentéteik miatt kerülték, hanem azért is, mert nem tudhatták előre sem a konzervatívok, sem a „határozati" liberálisok felé az országgyűlési erőviszonyok alakulását, de legfőképpen azt nem, hogy milyen lesz a bécsi politika iránya, s azzal szemben avagy amellett, és milyen oldalú szövetkezéssel kell politikai vezető szerepüket a kiegyezkedésben az országgyűlésen biztosítani. A konzervatívoktól és a határozatiaktól való együttes elhatárolódás kisebbségbe hozhatja őket, ha viszont elhatárolódnak a konzervatívoktól és összefognak a határozatiakkal, akkor nemcsak kormányképességüket veszélyeztethetik, de még az országgyűlés összehívását is késleltethetik, ha pedig a határozatiaktól határolják el magukat, és a konzervatívokkal fognak össze, akkor posszibilitásuk a bársonyszékek iránt fokozódhat, de összefogásukban a vezető szerep minden bizonnyal átcsúsznék a konzervatívok kezébe, s amellett az országgyűlési többség is kérdéses vagy labilis lenne. A politikai rezon tehát az eszmék tisztázatlanságát előnyösebbnek ítélte ekkor táborukban. A konzervatívok tartózkodása főleg arra vezethető vissza, hogy a mérsékelt liberálisokkal összeolvadó álláspont igen előnyös volt számukra, hisz országgyűlési többséget politikájuknak csak így nyerhettek, s ez nagyban 74 O. L. Andrássy-család. 1. cs. 6. sz.; lásd még Kónyi: i. m. 438—439. 1. 75 Kónyi : i. m. 440—443. 1. 76 Uo. ' 444—447. 1.
