Századok – 1967
Tanulmányok - Galántai József: Osztrák–magyar egyezkedés 1865–67 1265
1282 GALÁNTAI JÓZSEF tében teljes megnyugvással számítok ... A kormánynak főleg oda kell törekednie, hogy kivált a választási mozgalmak küszöbén a közigazgatási gépezet működésében fennakadást ne szenvedjen."6 5 A kormányzat az ellenzéki fellépésekkel szemben a korábbiakhoz képest mérsékeltebb módon járt el. Ugyanakkor a magyarországi sajtót és általában a könyvkiadást, a kulturális életet alig enyhített szigorral kézben tartotta. Ezen a téren most sem hiányoztak a szigorú rendőri közbelépések. így pl. amikor a kormányzat tudomására jutott, hogy az „Életképek" 1848. évi Petőfi és Jókai által szerkesztett évfolyama közkézen forog, annak terjesztését és olvasását „forradalmi, vallásellenes és közerkölcsileg is botrányos tartalma miatt" eltiltotta.6 6 Általában mindent, ami a szabadságharcos 48-ra emlékeztetett, szigorúan tiltottak: Petőfi honvéd egyenruhás képét a kancellár szigorú utasítására eltávolították az Oszterbamm-féle, majd a Lauffer-féle könyvkereskedés kirakatából: „Ő Felsége határozott parancsa folytán — írta a kancellár a tárnokmesternek — felkérem Nagyméltóságodat, miszerint e képnek tüsténti eltávolítása iránt azonnal intézkedni és erről posta fordultával értesítést adni méltóztassék."6 7 A kormányzat különös szigora a sajtó és a kulturális megnyilvánulások terén abban leli magyarázatát, hogy elsősorban ezen az úton juthatott le a néptömegekhez a politikai élet megélénkülésének kihatása. August Lang bécsi író „Abraham Lincoln" c. darabjának előadását Sennyei 1865. október 11-én keltezett iratában azért ellenzi, mert „a színházi közönségnek kevésbé képzett osztályára politikai tekintetben igen kártékony befolyást gyakorolhatna".68 Hasonló lényegű „kultúrpolitikára" utal Horváth Mihály könyvének (Magyarország történelme VI. kötet) további sorsa. Mint láttuk, a Schmerling-kormányzat cenzúra-hatósága a már kinyomott könyv terjesztését megtiltotta. Most — 1865 novemberében — a kancellária feloldja a lefoglalást s igen jellemző indokolással: „e munka tetemesb ára miatt nagy elterjedésre nem számíthat".60 De Horváth Mihály nyomban újabb gondot adott a kormánynak. Genfben megjelent három kötetes munkája: „Magyarország története 1848—-1849" címmel. Erről a kancellária már másképpen vélekedett: „Annak általános olvasása és terjesztése különösen a jelen körülmények közt az országban kívánatosnak éppen nem mutatkoznék." Az 1852-es, még mindig érvényben levő sajtótörvény alapján el is tiltják.7 0 A Belcredi-kabinet hivatalba lépése után az országgyűlés közeli összehívása jegyében élénkült fel a magyar politikai élet. Ezt az élénkülést és irányát jól mutatja a legjelentősebb pesti lapok példányszámának emelkedése: A Pesti Napló példányszáma 1865 folyamán 900-zal, a Honé ugyancsak 900-zal emelkedett. Az emelkedés közel fele mindkét lapnál az utolsó évnegyedre esett. Csökkenés az utolsó évnegyedben csak a kormány által támogatott egyes lapoknál és Eötvös lapjánál mutatkozott.7 1 A politikai tervek, készülődések, törekvések középpontjában 1865 második felében a kompromisszumos kiegyezkedés állt, aminek megvalósítása 65 D—185 945/1865. 66 D—185 1087/1865. szept. 15. 67 D—185 1262/1865; 1273/1865. es D—185 1256/1865. 69 D—185 1095/1865. 70 D—185 12)6/1865; 1397/1865. 71 D—185 1336/1865.
