Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
120 SZEKERES JÓZSEF ták az ország önállóságát és függetlenségét a revízió vágyától sarkallva. A kormány fő gondját a németek különböző követeléseinek teljesítése képezte. Gazdasági téren az ország ellátásának rovására nagymennyiségű élelmiszert és fontos nyersanyagokat szállítottak a német fasiszta háborús gépezet feneketlen torkába. Belpolitikailag korlátozták a baloldali sajtót, elősegítették a Volksbund és más fasiszta szervezetek működését. Kormányprogrammá tették az antiszemitizmust, kíméletlen megtorlásokat foganatosítottak a kommunista és baloldali munkások és szervezeteik ellen. A németek felé tett gesztusok végül is versenyfutáshoz vezettek a kormány és a nyilasok között Hitler kegyeiért. A német fasiszták 1940 őszén úgy értékelték a helyzetet, hogy a Telekikormánytól is megkapnak mindent, amire az adott pillanatban Magyarországról szükségük van, ezért óvakodva a hatalomátvétellel járó zavaroktól és megrázkódtatásoktól, egyben a még bizonytalankodó balkáni kisországok uralmon levő burzsoá csoportjainak megnyerési vágya miatt a legalitás látszatát is fenntartva, leintették magyar híveiket. Ezzel a nyilaspárt számára szertefoszlott az 1940 őszi hatalomátvétel délibábos álma. így a politikai puccshoz nélkülözhetetlen zavaros helyzet megteremtésére általuk megnyergelt bányászsztrájk most már súlyos teherként nehezedett rájuk, amitől igyekeztek mielőbb megszabadulni. Az új helyzetben egyszerre fontossá vált számukra a megfelelő védelmi taktika kidolgozása, nehogy rájuk háruljon a felelősség a német érdekek szolgálatába állított magyar háborús gazdasági élet megzavarásáért. A nyilas védekező taktika már az október 26-i nyilatkozatból is kitűnt. Ebben, jócskán túllőve a célon, még azt állították, hogy a kormány németellenes hangulatkeltés célzatával hagyta éhezni a bányászokat és a tengelyhatalmak elleni állásfoglalásra kívánta felhasználni a sztrájkot.114 Természetesen ez annyira otromba hazugság volt, aminek senki sem adott hitelt. Ezért a későbbiekben oda módosították taktikájukat, hogy a kormánynak a szociális kérdések iránti érzéketlenségét állították be a sztrájk okául. A képviselőház november 13-i és 18-i ülésein a vezető szélsőjobboldali képviselők, mint az imrédysta Rajniss Ferenc és a nyilaspárti Szöllősi Jenő felszólalásaikban a sztrájk okául egyöntetűen a kormánynak a munkáskérdésben való értetlenségét, az élelmiszerhiányt és a munka érdekeit képviselő fasiszta testület hiányát állították.11 5 A kormány részéről Teleki miniszterelnök és Varga iparügyi miniszter visszautasították a nyilas vádaskodást, de Varga miniszter felszólalásának egy félmondatában szinte elismerte a nyilas állítások igazát, amikor kijelentette: ,, . . . azért nem történt hamarabb intézkedés, mert azt a gazdasági helyzet és egyes külföldi megbeszélések következtében előálló tárgyalások nem tették lehetővé."11 6 Valójában a kormányzati tényezők közönyössége, nemtörődömsége, a munkáskívánságok semmibe vevése alapvetően hozzájárultak a sztrájkhoz. Ezt használta ki azután politikai téren a nyilas demagógia. A nyilaspárt a sztrájkkal való szembefordulása következtében viszont a bányamunkások közötti befolyását jórészt elvesztette. A bányászok most saját kárukon láthatták, hogy a nyilaspárt csupán kalandor politikai céljai 114 PIA, MÁK iratok 58/1 dosszié. 115 Rajniss Ferenc interpellációja a képviselőház 1940. nov. 13-i ülésén. Képviselőházi Napló 1939 — 1944. 7. köt. 361 — 302. 1. 116 Varga iparügyi miniszter válasza a tárca költségvetési vitája során elhangzott felszólalásokra. Képviselőházi Napló 1939—1944, 7. köt. 536. 1.
