Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BANYASZSZTRAJK 121 érdekében foglalkozott ügyükkel. Felismerhették, hogy amint a nyilas politikai érdek mást kívánt, egyszeriben érdektelenné vált a bányamunkások sorsa, egyszeriben cserbenhagyták a sztrájkolókat. Az a tény, hogy a nyilaspárt éppen a legnehezebb helyzetben fordult el a sztrájktól, mindennél világosabban bizonyította a nyilasok alantas politikai játékait. Ily módon a nyilasok felől illúziókat táplálók saját bőrükön ismerték meg a fasiszta politika megdöbbentő hitványságát. sg A nyilasok lelepleződésével kiváltott folyamat hatása Tatabányán jelentkezett először. Október 26-án nem fogadták a nyilas központban a munkásküldöttséget, amelynek tagjai hazatérve felháborodva újságolták el a nyilasok magatartását. Másnap délelőtt 80 tagú munkásküldöttség kereste fel Hennyey tábornokot s kijelentették, felveszik a munkát, mert most már látják, hogy félrevezették és becsapták őket. Arra kérték azonban, hogy a munkafelvétel esetére korábban tett ígéreteinek megfelelően járjon el a kormánynál teljhatalmú megbízott kiküldése iránt, akivel mihamarább felvehetnék a tárgyalásokat, illetőleg előadhatnák panaszaikat. A tábornok ígéretet tett a kérelem azonnali felterjesztésére. Jelentésében a tárgyalások 24 órán belül való megkezdését javasolta, hogy ilymódon a kormány részéről kihasználható legyen a sztrájkban bekövetkezett visszaesés.117 A kormány engedményei a sztráj kólóknak Hennyey tábornok javaslatával ekkor már nyílt kapukat döngetett. Az első sztrájkhét után, felismerve a munkások ellen hozott erőszakos intézkedések csődjét, a kormány kénytelen volt változtatni magatartásán. Bármilyen nagy befolyással is rendelkeztek a hatalmi szervekben a bányatőkések, Teleki, Varga és a többi felelős kormányzati személyek belátták, hogy a bányászok helyzetén javítani kell, ha az ország iparának szénellátását biztosítani és a nyilaspárt befolyását erre a jelentékeny munkásrétegre csökkenteni akarják. Ezért a minisztertanács határozata alapján október 20-a után Boór vezérkari ezredest, a hadiipar vezetőjét küldték ki a bányatelepekre a kormány titkos utasításával. Ezek szerint: ,,. . . a sztrájk ügye immár tisztán kormányzati kérdés, a jövőben tehát a karhatalmi csoportparancsnokok hatásköre alatt álló területen a sztrájkoló munkássággal való közvetlen érintkezés felvétele kizárólag a karhatalom parancsnokának a kezébe van letéve. Ő van felhatalmazva arra, hogy a munkásság netán előadott kérelmeit további előterjesztésre elfogadja, vagy azokat elvesse. . . Mint bizalmas közlést elmondotta, hogy a kormány szívügye, hogy a munkásság jogos és méltányos követeléseit megvizsgálja, ha a munkásság előzőleg önként felveszi a munkát."118 Mindenesetre ez az utasítás már erősen különbözött a korábbi kíméletlen eltipró és munkára kényszerítő rendelkezésektől. Meghozatalában közrejátszott az is, hogy a sztrájk kitörése után 8 — 10 nappal beérkeztek a kormányhoz a bányavidékekre kiküldött megbízottainak jelentései. Teleki miniszterelnök Rajniss interpellációjára válaszolva elmondotta, hogy ,, . . . a kiküldött közegek saját személyes rendelkezésemre mindenféle vonatkozásban érdeklődtek, elsősorban 117 HIL VKF Ein. 1. 5.225/1940. 118 Dömötör tábornok, pécsi karhatalmi parancsnok jelentése a vezérkari főnökhöz. HIL VKF Ein. 1. 5.119/1940.
