Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. "ÉVI BÁNYÁSZSZTRÁJK 1 15 Tatabányán átmenetileg teljes munkabeszüntetést ért el a nyilaspárt. A bányászok tűrhetetlen helyzete lehetővé tette a nyilasok akcióinak sikeres keresztülvitelét. Az igazgató előtt jelentkező munkásküldöttség 30%-os béremelést, valamint a túlórák pótlékolását kérte. Rehling Konrád bányaigazgató nem adott határozott választ a munkásoknak, ezért 14-én hétfőn délután sorra leálltak a bányaművek és a velük kapcsolatos ipari üzemek. Mintegy 11 000 munkás közül 10 000 szüntette be a munkát. Az alumíniumöntődében és az erőműben a hadiüzemi parancsnok a rendelkezésre álló két szakasz katonasággal megszállva az üzemeket, személyesen kényszerítette ki a munka folytatását.9 5 A délutáni órákban ,, . . . ordítozó férfiak, emberi mivoltukból kivetkőzött nők és gyermekek ezres tömegei lepték el a tereket. A tömeg állandóan túlkapásokra ragadtatta magát, súlyosan bántalmazta azokat, akik munkában voltak, vagy oda igyekeztek. A helyzet forradalmi jellegű, a hangulat túlfűtött, az idegek túlfeszítettek voltak" — jelentette a karhatalmi parancsnok. Október 15-re a helyzet tovább éleződött. Az utcákat megszállva tartó tömegek most már nemcsak a sztrájktörőket, hanem családtagjaikat is megverte, lakásaikat széjjelrombolta. Az esti órákban érkezett meg a kivezényelt nagyobb katonai karhatalom, Bántay Alfréd tábornok vezetésével. Bántay 16-án délelőtt, mielőtt a rendcsináláshoz látott, tájékozódott a sztrájk okairól. A bányaigazgatóságnál nyert benyomásairól a következő jelentést küldte: „Felfogása, hogy tisztán politikai háttere van a mozgalomnak. Bízik benne, hogy a munkahelyek biztosítása esetén fokozatosan meg fog szűnni a sztrájk" — idézte Rehling bányaigazgató véleményét, amelyből kitűnik, hogy a tőkések álláspontja a béremelés tekintetében a munkabeszüntetés ellenére változatlan maradt, s a kirendelt katonaság ségítségével vélték biztosítani a kizsákmányolás zavartalan folytatását. Bántay azonban Barabás altábornagyhoz hasonlóan — akit időközben salgótarjáni magatartása miatt nyugállományba helyeztek — a munkásság vezetőit is meghallgatta, akik elpanaszolták anyagi helyzetüket és kijelentették, kívánságaik teljesítése esetén azonnal felveszik a munkát. Egyes jelentések szerint Bántay igen sok munkással beszélt, fizetési cédulákat tekintett meg, s amikor a több gyermekes munkások adták elő kérelmeiket és számoltak be nyomorúságos életükről, Bántay tábornok könnyes szemmel hallgatott. Ilyen előzmények után vett részt a Keresztes-Fischer belügyminiszter elnökletével megtartott értekezleten.96 A belügyminiszter a megjelentek előtt kifejtette a kormány ismert álláspontját a sztrájkról és kijelentette, csak a munka felvétele után kerülhet sor a munkások panaszainak és követeléseinek megvizsgálására. Bántay tábornok felszólalásában szembeszállt a belügyminiszter álláspontjával és kifejtette, hogy a munkások követeléseit jogosnak tartja, függetlenül a nyilaspárt céljaitól, és véleménye szerint a sztrájk megszüntetésére a legjobb megoldás a méltányos munkáskövetelések teljesítése lenne. Igazságtalannak bélyegezte meg a munkások és tisztviselők fizetése közötti nagy különbséget is. Az értekezlet résztvevői elhülten hallgatták Bántay fejtegetéseit.9 7 A belügyminiszter azonnal elhagyta a tárgyalótermet és telefonon tájékoztatta a honvédelmi minisztert Bántay álláspontjáról. Október 16-án este a vezérkari 95 OL Budapesti Bányakapitányság 7.266/1940. 96 HIL VKF Ein. 1. 4.961/1940. 97 Uo. 8*
