Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
116 SZEKERES JÓZSEF főnök utasította Bántay tábornok fölöttesét, a székesfehérvári II. hadtest parancsnokát, hogy azonnal gondoskodjék Bántay leváltásáról, egyben kérjen be tőle igazoló jelentést arra vonatkozóan, hogy beérkezése után miért paktált a munkásokkal és miért jelentette ki a belügyminiszter előtt, hogy a munkások követeléseit jogosnak találja, továbbá, miért jelölte meg igazságtalannak a munkások és tisztviselők közötti fizetéskülönbségeket.9 8 Bántay tábornok magatartása a kivezényelt és többnyire tartalékos tisztek irányítása alatt álló s amúgy sem túlságosan lelkes katonaságra olyan megrázó hatást gyakorolt, hogy Rehling bányaigazgató, meghallva a katonaság tétlenségéről szóló tájékoztatásokat, dühében kifakadva az egész katonai karhatalmat nullának bélyegezte és egyenesen megtízedelésüket javasolta." A vezérkari főnök Barabás altábornagy salgótarjáni magatartása és Bántay tábornok tatabányai viselkedése nyomán felhívást bocsátott ki a karhatalmi parancsnokokhoz: „Előfordult esetből kifolyólag figyelmeztetem a karhatalmi csoportparancsnokokat, hogy nem az a feladatuk, megállapítani, hogy a munkásság követelményei jogosak-e vagy sem, hanem azért lettek kirendelve, hogy a rendet fenntartsák és az ország gazdasági helyzetére oly hátrányos bányászsztrájkot mielőbb letörjék."100 A rendeletben a vezérkari főnök újból felhívta a karhatalmi parancsnokokat, hogy a honvédelmi munkát megtagadó, behivójegyeknek nem engedelmeskedő bányászokat minden további nélkül tartóztassák le és szállítsák a hadbírósághoz. Október 17-én Hennyey Gusztáv tábornok, az 5. dandár parancsnoka vette át Bántaytól a karhatalom irányítását. Újabb három gyalogos zászlóalj is beérkezett. Hennyey kíméletlenül fellépett a munkások ellen. Besúgók közlése alapján őrizetbe vette a munkások vezetőit, csendőrökkel záratta le a MÁK telepeit, becsukatta az élelemtárakat, nem engedélyezte a beérkező élelmiszerszállítmányok szétosztását, kijárási tilalmat rendelt el.10 1 Amikor a letartóztatottak sorsa miatt aggódó nők és gyermekek a bányaigazgatóság elé vonultak, akkor tankokat vezényelt ki ellenük. Amikor a munkásasszonyok látták, hogy a feléjük robogó tankok elől a szűk utcákban sem kitérni, sem gyermekeikkel elfutni nem tudtak, végső elszántságukban, elkeseredésükben lefeküdtek az úttestre a lánctalpak elé, ezzel is bizonyítva, hogy még az életüket is hajlandók feláldozni igazságos ügyükért. A páncélos járművekben azonban ugyancsak emberek voltak, akiket ugyan az uralkodó osztály éveken át igyekezett saját érdekeinek feltétlen kiszolgálására nevelni, mégis maradt bennük annyi emberi érzés, hogy a parancs ellenére, leállították járműveiket a földön fekvő asszonyok előtt. A pattanásig feszült helyzetet végül is a bányaigazgatóság elé rohanva érkező csendőrök számolták fel, akik állati szitkozódás közepette rontottak a földön fekvőkre és a rémülettől dermedten figyelőkre s kíméletlen puskatusozással, kardlapozással kergették széjjel a tüntetőket.102 Október 17-én egész napon át folytatódott a karhatalom és a munkások közötti összetűzés. A következő nap hajnalán megkezdődött a sztrájkban szerepet vivő és hangadó munkások tömeges méretű letartóztatása. A csendőrök éjjel többszáz bányászt ágyukból kirángatva, hiányos öltözékben katonai teher -98 HIL VKF Ein. 1. 4.974/1940. 99 OL Budapesti Bányakapitányság 7.266/1940. 100 HIL VKF Ein. 1. 4.972/1940. 101 HIL VKF Ein. 1. 5.013/1940. 101 Uo.
