Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS ÓTA 1199 jobbágyi földbirtoklás típusairól készített alapvető monográfiát, végül azt a munkát, amely az egyik Eszterházy-birtokkomplexum gazdálkodását vizsgálja egy nagyon is fontos periódusban, a feudális gazdálkodásról a kapitalista gazdálkodásra való áttérés idején. Fellendültek a biografikus jellegű kutatások. A Berzeviczy Gergelyről, Wesselényi Miklósról, a fiatal Kossuthról, Teleki Lászlóról készült életrajzok bizonyítják ennek a népszerű műfajnak nagy lehetőségeit. A pozitívumok között kell említenem a Széchenyi-kérdés nyugvópontra jutását is. Részben Barta István tanulmányai és Széchenyi-válogatása, részben a Széchenyi 1848-as tevékenységét elemző kötet úgy hisszük hosszabb időre ható érvénnyel jelölték ki Széchenyi helyét a magyar polgári átalakulásért folytatott küzdelem frontján. A szabadságharc sorsára is jelentős hatást gyakorló nemzetközi tényezők ismertetése a diplomáciai előzmények feltárásával párosult a Habsburgok és Romanovok szövetségének kialakulását tárgyaló munkában. Megjelent, sok év után, a forradalom és szabadságharc összefoglaló története is. Egyre inkább tűnnek el a fehér foltok annak a hetven esztendős periódusnak a területén, amely a magyar polgári forradalomtól a kiegyezésen át a polgári demokratikus forradalomig vezet. Talán az itt folyó kutatásokban tört magának leginkább utat az a helyes, a ,,hungarocentrizmussal" szakító szempont, hogy Magyarország történetét mint soknemzetiségű ország történetét, és a Habsburg-monarchia népei, de méginkább Kelet-Európa népei történetének összefüggésében kell vizsgálni. Ez, a megélénkülő társadalomtörténeti érdeklődéssel párosulva, nemzetközileg is jelentős kezdeményezésekhez vezetett mind a kiegyezés mind Magyarországnak a Habsburg-monarchiában elfoglalt helye, mind a nemzetiségek társadalmi fejlődése, mind a monarchiai agrárnépesség társadalmi rétegződésének vizsgálata tekintetében. A forráskiadási munka részben a korszak elejére irányult, ebből az abszolutizmuskori munkás- és parasztmozgalmak okmánytárát említeném, részben a századforduló utáni évekre és az első világháború idejére, a közös és magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadására. A munkásmozgalom behatóbb ismeretére irányuló törekvések ebben az időszakban két nagyobb monográfiában realizálódtak, amelyek nyomán immár tisztán állnak előttünk a szakszervezeti mozgalom kezdetei és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége történetének első szakasza. A nemzetközi kapcsolatokat a Magyarország és az I. Internacionálé című tanulmánykötet tárta fel. Előrehaladt a belpolitikai viszonyok, pártviszonyok feltárása is: ebből a szempontból jelentős a legutóbb megjelent, az 186l-es országgyűlés történetét tárgyaló munka, valamint az 1901—4-es parlamenti ellenzék tevékenységének és a koalíció bukása utáni belpolitikai fejlődés vizsgálata. Gyors ütemben hozta be történetírásunk az elmúlt esztendőkben az 1918—19-es forradalmi periódus, a Magyar Tanácsköztársaság történetének feldolgozásában mutatkozó régebbi lemaradást. Ez részben a 40. évfordulónak köszönhető, de még inkább annak, hogy itt mutatkozott a legnagyobb szükség a személyi kultusz okozta torzítások gyökeres felszámolására. E hibák kiküszöbölésében, a forradalmakhoz vezető út, az októberi forradalom és a Tanácsköztársaság történetének a valósághoz hű, reális ábrázolásában nagy érdemei vannak a Párttörténeti Intézet munkatársainak, akik nemcsak három hatalmas dokumentumkötetben, — és külön a szociális és művelődéspolitika dokumentumainak a kiadásával — segítették elő a szélesen, vidéken is