Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

1200 PAMLÉNYI EU VIN kibontakozó kutatómunkát, hanem az elméleti kérdések felvetésével és kidolgozásával is. így tisztázódott ez évek során Károlyi Mihály történeti szerepe, elméleti érvényű kifejtést nyert a békés átmenet kérdése, helyes megvilágításba került a két párt egyesülése 1919 márciusában, az eddiginél differenciáltabb értékelésben részesült a szociáldemokraták tevékenysége, és megtörtént az agrárkérdés elvi vonatkozásainak kidolgozása is. Károlyi Mihály, Landler Jenő, Szamuely Tibor, Stromfeld Aurél és a közelmúltban Kun Béla írásainak, beszédeinek gyűjteményei is megjelentek, és külön monográfiák tárgyalták az agrárkérdést, az állam szerepét, a jogalkotást, a pénzügyi politikát, a nemzetiségi kérdés egyik fontos szektorát, a Tanácsköztársaság hadtörténetét, az ellenforradalmi mozgalmakat s végül legújabban a párizsi békekonferencia politikáját a Tanácsköztársasággal kapcsolatban. Kétségtelenül még mindig van néhány alig, vagy egyáltalán nem felderített terrénum a Tanácsköztársaság területén belül — talán leginkább a gazdasági élet és az ideológiai fejlődés ismerete tekintetében. — De ha figyelembe vesszük, hogy elkészült és megjelent a Tanácsköztársasággal kapcsolatos egész történeti irodalom kritikai értékelése, valamint a Tanácsköztársaság történetének jól használható népszerű összefoglalása is, akkor bátran elmondhatjuk, hogy a Tanácsköztársaság története most már nemcsak szavakban, hanem történeti irodalmunkban is elnyerte a jelentőségének megfelelő súlyt, a megfelelő helyet. Az ellenforradalmi rendszer belpolitikájának feltárása; a haladó erők, a kommunisták harcának ábrázolása; és a nemzetközi viszonyok, elsősorban a német és a magyar fasizmus kapcsolatainak vizsgálata; — ezek voltak a Tanácsköztársaság megdöntését követő 25 esztendő története kutatásának fő irányai. Ezt a célt szolgálták az „Iratok az ellenforradalom történetéből" című forráskiadványsorozat értékes bevezetőkkel ellátott III. és IV. kötetei, más forráskiadványok, többek között a Prónay-napló, Zadravecz emlékírásai, a „Horthy Miklós titkos iratai", a magyarországi zsidóság tragikus sorsát bemutató forrásgyűjtemény, valamint a második magyar hadsereg pusztulásának dokumentálása szintén hozzájárultak ahhoz, hogy szélesebb körök is, — amelyekben érezhetően megnőtt az érdeklődés a közelmúlt története iránt, — e források kétségbevonhatatlan bizonysága alapján — sajátmaguk alkossanak hiteles képet az ellenforradalmi rendszer igazi arculatáról. A monográfiák hosszú sora egészítette ki, vitte tovább ezt a munkát: így „Az ellenforradalom története Magyarországon" című kötet, amely az 1919—21-es kezdeti szakasz fő kérdéseit, beleértve a rendszer jellegét is, tisztázta. Nemrégiben megjelent a szélső jobboldali mozgalmak története, amely szorosan kapcsolódik a fasizmus bukásának már előbb megjelent rajzához. . A Horthy-rendszerrel szembenálló, a magyar nép igazi érdekeit képviselő haladó erők, a kommunista mozgalom történetét újahb három terjedelmes dokumentumkötet alapozta meg. Meggyőző és sokoldalú kifejtést nyert többek között nagyobb munkákban a Kommunisták Magyarországi Pártjának agrárpolitikája a húszas években, a munkásegység kérdése a háború első éveiben, és végül a függetlenségi mozgalmak története. A nemzetközi viszonyokat, a magyar külpolitikát, 1936 és 1944 között eddig három, a magyar külügyminisztérium iratait tartalmazó forráskiadvány világította meg. A monográfiák közül kiemelkedik az, amely a Bethlenkormánynak a fasiszta Olaszország irányában „aktivizálódó" külpolitikáját