Századok – 1967

Korreferátumok - R. Várkonyi Ágnes: A Történelmi Társulat megalakulásának előzményeihez 1185

A TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 1185-zok, a magyar fordításban megjelentetett elbeszélő források, diplomáciai emlékek, levelek stb. Ide sorolhatjuk továbbá a helytörténeti munkákat, amelyek elsősorban annak a falunak, városnak, tájegységnek stb. az érdeklődését váltják ki, amelyiknek a múltját örökítik meg. A történettudomány eredményeiről folyamatosan számot adhatna a havonként megjelenő népszerű folyóirat, amely rövid cikkeket hozna és egyúttal a történetírás szempontjából értékelné azokat az alkotásokat (regények, színdarabok, filmek stb.), amelyek a legszélesebb körökhöz eljutnak és történeti műveltségüket alakítják. Az előadásoknak nem lehet céljuk, hogy megosszák a TIT előadások iránti érdeklődést, sőt még szorosabb együttműködésre van szükség a két társulat között. Új területeken kell keresni a lehetőségeket népszerűsítésre, az eredmények közismertté tételére. Egyrészt szükség volna havonkénti központi előadásokra, úgy azonban, hogy meghirdetésükről a sajtó és a rádió útján a közönség idejében értesüljön. Másrészt ki kell használni és tovább kell erősíteni azt az érdeklődést, amely a helyi hagyományok, emlékek, a ma előzményeinek megismerése iránt kétségtelenül megnyilvánul. A helytörténeti, üzemtörténeti szekciókra fontos feladat vár, az ilyen kérdésekkel foglalkozó, különféle munkahelyeken dolgozó szakemberek összefogásában, munkájuk összehangolásában és irányításában. Egyúttal azonban ezektől a szekcióktól lehetne várni olyan előadásokat is, amelyek az illető üzemben, faluban feltétlenül érdeklődést tudnának ébreszteni. így lassanként új és új területek nyílnának a Magyar Történelmi Társulat népszerűsítő munkája számára, amelyre a Társulatot a történetírásnak mai társadalmunkban elfoglalt helye-és egyúttal a múlt hagyományai is kötelezik. R. Várkonyi Ágnes : A Történelmi Társulat megalakulásának előzményeihez A Magyar Történelmi Társulat 1867. évi megalakulása nemcsak a 100 esztendős működésének kezdete, hanem záróköve a Társulat létéért vívott csaknem negyedszázados szívós munkának és harcnak. Ebben az időben dolgozták ki a Társulat célját, működésének metódusát, s a történetírók társadalmi szervezete is jóval a megalakulás előtt létrejött. Sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindaz, ami a Társulatot életképessé tette; 100 esztendő változásain átsegítette, és a hanyatlás korszakai után újra meg újra felvirágoztatta, — mindez a reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc gyümölcse. Olyan történetírók munkájának eredménye, akiket e negyedszázad nagy történelmi változásai neveltek a nemzeti múlt szeretetére, igazságra törő felelősségérzésre és arra, hogy országuk históriáját egyetemes igényű elhivatottsággal műveljék. Méltó, hogy ez ünnepi megemlékezés órájában őket idézzük, a magvetőket, akik vállalták a munka dandárját, noha öröm és elismerés érte alig jutott. A történettudósok társulása régi eszme Magyarországon. Míg azonban a históriaírás nem több, mint öncélú anyaggyűjtés, míg nem tesz többet, mint