Századok – 1967

Korreferátumok - Sinkovics István: A történettudomány és a népszerűsítés 1180

1184 SINKOVICS ISTVÁN megvitatása kapcsán külön előadásokon és vitákon tanárok közreműködésével tisztázták az illető kérdés oktatásának elveit, módszerét. Olykor a vándorgyűléseken önálló tematikával tűztek napirendre szakmódszertani kérdéseket. Ugyancsak a történelem valamennyi oktatójának bevonására nyílik lehetőség a történelemtanárok nyári egyetemén, amelyeta Magyar Történelmi Társulat az Országos Pedagógiai Intézettel és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal együtt rendez. A nyári egyetem egyúttal jó alkalom arra, hogy tapasztalatcserét létesítsenek külföldi történettanárokkal. Eddig a szomszédos országokból való pedagógusok vettek részt. A Tagozat e külföldi szakmai kapcsolatok kiépítését ezenkívül is feladatának tekinti. Ugyancsak a tanárok széles körét mozgósítja az Országos Történelemtanítási Konferencia, amelyeta Magyar Történelmi Társulat az Országos Pedagógiai Intézettel együtt rendez. A Magyar Történelmi Társulat komoly eredményeket ért el a történettanítás egységesítése és fejlesztése terén, ami a múlttal szemben jelentős többlet a Társulat tevékenységében. Külön kell választani az országos hatókörű rendezvényeket és a történettanárokkal folytatott rendszeres, „hétköznapi" munkát, aminek formáira már az előbb rámutattam. Ebben az utóbbiban a Társulat a tanárok kisebb csoportjának munkáját irányítja. A budapesti történettanároknak mintegy 10%-a vesz részt rendszeresen a munkában, a vidéki tanárok arányszáma még jóval kedvezőtlenebb. Ez a tény egyúttal megjelöli a soron levő feladatokat: a közös munkába rendszeresen bevont pedagógusok körének további szélesítését Budapesten és még inkább vidéken. Ezekkel az utóbbiakkal a Tanári Tagozat a központban rendszeresen nem tud foglalkozni, a Társulat vidéki csoportjaira vár a tennivaló, hogy a Budapesten bevált minta szerint a tanárok munkáját megszervezzék. Kevésbé sikerült megtalálni a kapcsolatot az 1954-ben megjelölt többi csoporttal. Még a legtöbb szál az egyetemekhez fűzi a Társulatot. A történettanítás kérdése szorosan összefügg a tanárképzéssel, és így a Tanári Tagozat munkája nem egyszer érinti az egyetemen folyó oktató-nevelő munkát is. De a Társulatnak ezen kívül is több kapcsolata van az egyetemekkel. A Századokat és a Társulat egyéb kiadványait jól fel lehet használni a szemináriumi munkában, és a Társulat által rendezett vitaüléseken az egyetemi hallgatók részvétele fejlődésüket szolgálja. A hallgatók számára megbecsülés, lia a Társulat hivatalosan tagjai közé fogadja őket (ezért is rendezni kellene a tagság fogalmát és körét), és nagy élmény, hogy a legjobbak a Századok munkatársi gárdájában is helyet kaphatnak egy-egy ismertetéssel, közleménnyel. Még arra is lehetne gondolni, hogy a fiatalok egy-egy disszertáció-részlettel is jelentkezzenek a Századok hasábjain. A sajtó képviselőivel és más tudományszakok művelőivel nem sikerült rendszeres kapcsolatot teremteni, és a TIT működése óta jóformán teljesen megszűnt a Társulat népszerűsítő munkája a társadalom szélesebb köreiben. A TIT budapesti József Attila Szabadegyeteme történeti előadásai, amelyek a hallgatóságtól középiskolai alapműveltséget kívánnak, nem vonzanak nagy tömegeket, látogatottabbak azok az előadássorozatok, amelyeket kivisznek az üzemekbe. A vidéki szervezetek munkájáról is nagyjából ugyanez mondható el. A Magyar Történelmi Társulat népszerűsítő munkája számára még mindig vannak olyan lehetőségek, amelyeket ki lehet használni. A kínálkozó két fő terület: kiadványok megjelentetése és előadások tartása. Az első területen olyan munkák kiadására kell törekedni, amelyek a nagyközönség érdeklődésére számíthatnak. Ilyenek az összefoglaló feldolgozások, az életraj-