Századok – 1967

Korreferátumok - Sinkovics István: A történettudomány és a népszerűsítés 1180

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS A NÉPSZERŰSÍTÉS 1183 juttatni, még pedig a felsoroltak érdeklődése által meghatározott szinten. A Társulatnak külön Tanári Tagozata alakult, amelynek munkáját külön vezetőség irányítja. Az eltelt másfél évtized alatt a Tagozat munkája eleinte hasznos volt, majd egy időben visszaesett, de 1962-ben történt újjászervezése óta ismét igen eredményes. A Tanári Tagozat tevékenysége nem alap nélkül számít a népszerűsítés középponti kérdésének, mert azzal, hogy a Tárulat az általános és középiskolai történettanítást segíti, közvetve a társadalom legnagyobb részének történeti alapműveltsége kialakításában vesz részt. Azok az ismeretek, első benyomások, amelyeket ki-ki az iskolából hozott magával, a legmaradandóbbak, és mintegy alapját adják a további történeti ismereteknek. Nagyon sokszor itt alakul ki a történeti érzék, érdeklődés, amire azután a további népszerűsítő munka mint alapra építhet. Igaz, hogy a Társulat már 1885-ben mint láttuk — behatóan foglalkozott a történettanítás kérdésével, és fontos javaslatokat is tett. De a Tanári Tagozat munkája minőségileg más, mert a Tagozat nem áll meg itt, hanem maga rendszeresen és tervszerűen összefogja a történettanárokat és megoldást keres a történettanítás felvetődő kérdéseiben. Ennek a munkának igen sokféle formájával találkozhattunk az elmúlt másfél évtized alatt. Lassanként, több kísérletezés után alakultak ki a megfelelő keretek. A Tagozat a Fővárosi Tanács Szakfelügyeleti és Továbbképző Csoportjával együttműködve gondoskodik a fővárosi történettanárok továbbképzéséről úgy, hogy a történetírás egv-egv kérdéséről felkért szakemberek előadást tartanak, ankétot vezetnek. Az ankétok között különösen gyümölcsöző az általános iskolai és középiskolai tankönyvek vitája, ahol a tanárok elmondják a tanítás során felgyűlt tapasztalatokat a tankönyvíróknak, egyúttal megismerhetik a tankönyvírás elvi és gyakorlati kérdéseit. Ugyancsak hasznosnak bizonyultak az olyan ankétok, ahol az oktatás egy-egy sajátos kérdését vitatták meg (pl. oktatófilmek, szakkörök munkája stb.). A Tanári Tagozat másik fontos munkaterülete a tanárok tudományos munkájának segítése. A tanárok számára természetesen sokféle lehetőség is kínálkozik, de munkájuk értékben azzal növekszik, hogyha szorosan összefügg iskolai oktató-nevelő tevékenységükkel, azt mintegy kiegészíti és segíti. Ebből a szempontból a legfontosabb a történeti szakmódszertan művelése, aminek előmozdítására a Tagozat iskolatípusok szerint munkacsoportokat alakított (középiskolai, technikumi, felnőttoktatási és szakköri). A munkacsoportok feladata, hogy bemutatókkal, vitákkal egy-egy speciális területen alakítsák ki a helyes módszertani elveket, amelyeket azután általánosítani kell. Szakmódszertani eredményeinek bemutatására a Tagozat külön rovatot kapott a Századok-ban (A történelemoktatás kérdései). A Tagozat egyúttal nagyobb kiadványokkal is támogatni kívánja a történelemtanárokat. Az első ilyen a Párttörténeti Intézettel együtt kiadott „Szemelvények a magyar munkásmozgalom történetéhez", mintegy 20 ív terjedelemben. Ugyancsak segíti az iskolai munkát a helytörténet művelése. Ennek érdekében a Társulat pályázatokat hirdet tanárok részére és elősegíti a kiemelkedő munkák megjelentetését. A helytörténet fellendítésére a helytörténet módszertanának kérdéseit széleskörű vitákon tisztázták. A tanári Tagozat elsősorban a budapesti történettanárok és szakfelügyelők munkáját segíti, vannak azonban alkalmak, amikor a vidéki tanárok, szakfelügyelők is részt vesznek a vitákon. Igen hasznos kezdeményezés volt, hogy a társulati vándorgyűléseken a különféle történeti kérdések megvilágítása és