Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
1156 EMBER GYŐZŐ szerűen dolgozzanak. Ennek biztosítását tartotta társulatunk főfeladatának. „Tévedés lenne azt hinni — mondotta —, hogy tudományos egyesület maga tudományt űzhet. A tudományos munka az egyén legszemélyesebb megnyilatkozása. Az egyesület csak kedvező előfeltételeket teremthet, s egyik főfeladata, hogy szervezze a tudományos munkát." „A nagyüzemek korát éljük — fejtegette — anyagi és szellemi téren egyaránt. A történelem mezején is elmúlt a kaliforniai aranykeresés kora."71 „A modern kor igényeinek és követeléseinek a forráskutatás terén . . . nagy tudományos collectív vállalkozások felelnek meg, melyeknek eredménye hatalmas sorozatos kiadványokban ölt testet."7 2 Társulatunk életében és az egész magyar történettudományban az előző évtizedek hanyatlása után az 1920-as években valóban serény munka jeleit figyelhetjük meg. Akkor a hazai levéltárak feltárulása adott lendületet a kutatásnak, most a bécsi levéltáraké. Történészeink már korábban is tudták, hogy a bécsi levéltárak forrásértéke a magyar történelem számára a XVI. századtól kezdve a Habsburg-uralom végéig vetekszik a magyar levéltárakéval. Kutattak is bennük. A nagyarányú, a szervezett kutatás azonban csak 1920 után indult meg, éppen társulatunknak, elsősorban Klebelsbergnek a kezdeményezésére. Már 1917-ben kifejtette, hogy a magyar történettudomány megszervezésének legsürgősebb feladatai közé tartozik bel- és külföldi kutatóintézetek felállítása.7 3 A belföldi intézet megszervezését ő már nem érhette meg. A bécsi intézet azonban rövidesen létrejött, kezdetben mint társulatunknak bécsi expeditiója,7 4 majd mint Bécsi Magyar Történetkutató Intézet, amely kezdeményezőjének halála után annak nevét vette fel. Magyar'történészek, idősebbek és fiatalok, az intézet tagjaiként hosszabb-rövidebb időre otthont találtak a gárdapalota méteres vastagságú falai között, s zavartalanul áshatták be magukat történelmünk bécsi kincsesbányáiba. Társulatunk hagyományainak megfelelően a Klebelsberg-féle programban is a forrásközlés maradt a tudományos társulati tevékenység súlyponti területe. Az eltérést a korábbiaktól egyrészt a forráskutatás iránya, másrészt az jelentette, hogy a munka tervszerű lett, s előtérbe kerültek az újabb és legújabb kor történetének forrásai. Az újabb kor kezdetének 1686-ot, Buda visszafoglalásának évét tekintették. Ügy találták — és igazuk volt —, hogy e korszak, amelyet 1848-ig számítottak, története még ismeretlen, pedig ismerete a jelenkori viszonyok megértéséhez is nélkülözhetetlen.7 5 Az 1848-as záróhatárt később, miután a bécsi levéltárak anyaga egészen 1918-ig hozzáférhető lett, eddig az évig terjesztették ki,7 6 de a kiegyezés utáni időből mindössze egy kötet jelent meg. 71 Századok, 1918. 225. 1. 72 Századok, 1918. 226. 1. 73 „A belföldi történeti intézet célja — mondotta — inkább a történelem segédtudományainak ós a történeti kutatás módszerének teljes és gyakorlati elsajátítása. A külföldi intézeteké pedig, hogy tagjaik a legfontosabb levéltárak, gyűjtemények és emlékek felhasználásával már önálló tudományos munkásságot fejtsenek ki. —Róma ós Konstantinápoly mellett intézetet kell majd szerveznünk Bécsben, melynek levéltárai nagy részét őrzik nemzeti történetünk emlékeinek." Századok, 1917. 217—218. 1. 74 Századok, 1919—20. 330. 1. 75 Századok, 1917. 231. 1. 76 Századok, 1919—20. 331. 1.
