Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
104 SZEKERES JÓZSEF tehát mitsem törődve a sztrájk okával, pusztán arra utasította a kirendelt karhatalom vezetőjét, hogy a sztrájkot mindenáron, sürgősen törje le, az ellenálló munkásokat és munkásvezetőket tartóztassa le. Ez az utasítás nemcsak embertelen és ostoba volt, hanem súlyos következményekkel is járt. De ellenkezett a honvédségi karhatalmi szolgálat tömören és világosan lerögzített szabályzatával, melynek lényegét képezte, hogy a honvédségi karhatalom kirendelés alkalmával nem léphet fel mint önálló tényező, hanem csupán arra van felhatalmazva, hogy a közhatóságokat és „ . . . közegeiket oltalmazza és rendelkezéseiknek a szükséges nyomatékot megadja ... A csapat vagy annak egyes tagjai közvetlen rendőri vagy közbiztonsági végrehajtó szolgálatra ne alkalmaztassanak. Ily feladatok teljesítése a rendészeti alakulatok, közegek kötelessége."5 9 Nyilvánvaló, hogy a szabályzat készítőit is a kapitalista társadalom védelmének gondolata vezette, amikor a fenti megállapításokat írásba foglalták. A katonai jogászok úgy vélték, helytelen volna a központi elnyomó apparátus legfontosabb fegyveres szervezetének tekintélyét helyi érdekek miatt feláldozni, s a munkástömegek előtt mint a tőkés érdekek nyers védelmezőjét nyiltan leleplezni. A katonaságra a szabályzat készítői szerint az a feladat várt, hogy a magyar uralkodó osztály érdekeit elsősorban más országok elleni támadás útján képviselje, és ebből a szempontból szemlélve valóban tekintélyrombolónak és a kirendelt alakulatokra nézve demoralizálólag hatott a hazai polgári lakosság elleni fellépés. Az adott esetben azonban Bartha megfeledkezett ezekről a szempontokról és a katonaság kíméletlen bevetésére adott parancsa ellentétben állott a szolgálati szabályzatokkal. Az egész eljárás szabálytalan voltára az a körülmény is rávilágít, hogy a salgótarjáni kirendelésre vonatkozóan utólag maga a vezérkari főnök sem tudta megállapíttatni, hogy végül is kinek a kérésére született meg a honvédelmi miniszter parancsa. A kirendelt karhatalmi erők parancsnoka, Ungár ezredes első helyzetjelentésében megállapította, hogy a nógrádi bányaüzemekben dolgozó kb. 7500 bányász közül 6000 szüntette be a munkát. Közölte, hogy mivel 27 üzemben 70 községből és 38 bányatelepről járnak be dolgozni a munkások, tehát nagyon szétszórtan laknak, ezért nem tudja maradéktalanul végrehajtani az embereknek a munkába való visszavezetését. Beszámolt arról, hogy utasította egységeit, hogy járőrökre oszolva hajnali 3 órától mozogjanak a sztrájkterületen, elsősorban a Frigyes-akna körzetében, ahol a mozgalom megkezdődött, és hívják fel a munkásokat a honvédelmi miniszter parancsára. Kötelességévé tette a járőrök vezetőinek, hogy minden körülmények között állapítsák meg a sztrájk szervezőinek és vezetőinek kilétét.6 0 Október 9-én reggel leállt a szomszédos nagybátonyi bányamű 600 munkása is, csatlakozva sztrájkoló társaikhoz. A honvédelmi miniszter e hír beérkezése után azonnal még egy századot irányított Aszódról Salgótarjánba, majd a nap folyamán további két géppuskás századot rendelt ki a sztrájkterületre. Október 10-én az állandóan erőinek elégtelenségéről panaszkodó Ungár ezredes kérésére egy lovasszázadot vezényeltek segítségére.6 1 Ugyancsak október 9-én kezdték meg a sztrájkoló munkások letartóztatását. Az „izgató főkolomposok" közül egyelőre 9 személyt vettek őrizetbe. Ungár mindenáron szerette volna a munkát felvétetni a bányászokkal, s miután látta, 59 HIL VKF Ein. 1. 6.366/1940. «о HIL HM Ein. la. 68.162/1940. ,l HIL VKF Ein. 1. 14.898/1940.
