Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÄNTÄSZSZTRÄJ К 105 hogy a hajnalban kiküldött járőrök felhívásainak senki nem tesz eleget és az első letartóztatások sem váltottak ki különösebb félelmet, elrendelte a csendőröknek, hogy mindazokat a bányászokat, akik a felhívásra nem kezdik meg a munkát, fogják el és a katonai járműveken szállítsák a bányákhoz. Azonban egy későbbi bizalmas jelentéséből kitűnőleg ez a megoldás sem vezetett eredményre: „Első nap ugyan néhány bányászt lenyomtunk az aknákba, ott leszálltak és leültek és azt mondták, bármit csinálunk velük, ők éhesek és a családjuk rettenetes nyomorban van, 'vigyük őket inkább a törvény elé."62 Az esti órákban újabb parancs érkezett a honvédelmi minisztertől, mely szerint feltétlenül el kell érni, hogy október 10-én délig a munka a bányákban meginduljon. Bartha honvédelmi miniszter szerint az embereknek komolyan meg kell magyarázni, hogy akik 10-én délig nem állnak munkába, azokat összefogják és máshova elszállítják. Az ilyen személyek azután soha nem jöhetnek vissza a bányába dolgozni. Felhívta Ungárt, hogy mutasson több szigort. Kijelentette, ha másnap délig nem veszik fel a bányászok a munkát, akkor elhatározott szándéka a sztrájkot a legkíméletlenebb eszközökkel letörni.6 3 Október 10-én Ungár, érezve a délben várható kudarcot, kétségbeesetten jelentette, hogy csak az esetben tudja a munkásokat visszakényszeríteni, ha felhatalmazást kap az asszonyok összefogására és elszállítására, mert a bányászok hajlanának a munka felvételére, de az asszonyok nem engedik őket munkába menni. Ugyanekkor közölte, hogy mintegy 4 — 500 főnyi sztrájkoló tömeg Homokterenyén gyülekezve elindult Salgótarján felé.6 4 Ekkor a honvédelmi miniszter parancsára újabb erőket irányítottak a sztrájkterületre: Ceglédről két páncélautós és gépesített alakulatot vetettek be. Ungár a délelőtt folyamán a sztrájk felszámolása céljából kímélet nélkül letartóztattatott mindenkit, akit csak elérhetett. Összesen 768 bányászt szállítottak a déli órákig a salgótarjáni kaszárnyába. Délután már belátta, hogy ezzel a módszerrel sem ér el eredményt, már csak azért sem, mert a laktanya közben teljesen megtelt. Ekkor leállíttatta a letartóztatásokat és jelentette Budapestre, hogy október 10-én a sztrájkot letörni nem tudta. Egyúttal tájékoztatást is adott 60 órás időtartamú salgótarjáni tevékenységéről. „Tisztek által lett felszólítva mindenki a jogi helyzetre, másrészt felhívták figyelmüket munkájuknak honvédelmi szempontból való fontosságára, arra, hogy az ő munkaleállásuk elsősorban az állam és a honvédség érdekeit veszélyezteti; rá lett mutatva arra, hogy míg a románok a magyar testvérekkel így bánnak, üthet az óra, midőn a honvédségnek ezek védelmére kell szállnia és ők a magatartásukkal a termelést súlyosan veszélyeztetik." Majd így zárta jelentését: ,, . . . most már minden kioktatást és erélyes figyelmeztetést abbahagytam és akit a járőrök elcsíptek és munkába nem állottak, őrizetbe vették és a laktanyába szállították."6 5 Ebben a jelentésében tett először említést Ungár ezredes a sztrájk okáról is; mert a honvédelmi miniszternek csak a tömeges letartóztatások kudarca után jutott eszébe, hogy a sztrájknak s a bányászok ilyen kemény ellenállásának esetleg valamilyen komoly oka is lehet. ,, . . . A túlnyomó többség kizárólag a kevés bérre hivatkozott és a kevés 7%-os béremelésre, azzal az indokkal, hogy amikor a béreket «HIL VKF Ein. 1. 14.898/1940. "HIL HM Ein. la. 58.501/1940. "HIL HM Ein. la. 58.802/1940. " HIL HM Ein. la. 58.803/1940.
