Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
94 SZEKERES JÓZSEF Az elviselhetetlen gazdasági helyzet nyomán a munkások körében egyre gyakrabban merült fel a munkabeszüntetés gondolata. Ez a módszer követeléseik kikényszerítésére egyébként sem állt távol tőlük, hiszen éppen a bányászok alkották a munkásság azon legharcosabb rétegét, akik az ellenforradalmi korszakban, ha helyzetük elviselhetetlenné vált, letették munkaeszközeiket. 1940 nyarának utolsó heteiben szintén ez a helyzet következett be, amikor már minden szócséplés, minden külpolitikai esemény, országgyarapodás, a nacionalista frázisok hangos puffogtatása hatástalanná vált, mert éheztek és nyomorogtak családjaikkal egyiitt, s az elviselhetetlen gazdasági helyzethez még a katonai elnyomás lealázó ténye is hozzájárult. Hiába fordultak konkrét .panaszokkal az üzemvezetőkhöz, bányaigazgatókhoz — hiszen, mint ez a dorogi példából kitűnt, a panaszost feljelentették a katonai hatóságoknál, » vagy olyan tanácsokkal látták el, mint a farkaslyuki üzemvezető, aki köménymagos levest ajánlott. A katonai parancsnokok közül egyesek kötelességszerűen leírták ugyan a bányászok panaszait felsőbb hatóságaikhoz intézett jelentéseikben, de mit várhattak attól a kormányzattól, amely a bányamunkások túlóradíjairól egyszerűen megfeledkezett és tétlenül tűrte, hogy a bányászok nyugbérének megszerzéséhez szükséges szolgálati idő mintegy 40%-kal legyen több, mint más ipari munkáskategóriáké, pedig éppen a bányamunka roncsolta leginkább az emberek testét-lelkét és éppen ennél a munkáskategóriánál volt feltétlenül indokolt a rövidebb várakozási időszak.3 4 Természetesen a katonai parancsnokok és más kormányszervek jelentéseire semmiféle intézkedés nem történt, ezért a katonai parancsnokok a hozzájuk forduló munkások panaszaira azt válaszolták, hogy bérügyekben nincs hatáskörük.3 5 A közigazgatás helyi képviselői — mint a csokvai esetből kitűnt — leginkább a bányatársulatok lekötelezett emberei voltak, akiket éppen a munkások közigazgatási úton történő fékentartására használtak fel. A bányamunkások helyzete tehát 1940 szeptember végére országszerte , elviselhetetlenné vált, sztrájkhangulat alakult ki és a munkások számára nem állt nyitva más kiút, mint a munkabeszüntetés. A bányamunkásság elkeseredettsége érlelte a harcos megmozdulást. Az volt csak a kérdés, vajon hol pattan ki először a szikra, és — ami legalább olyan fontos volt — milyen politikai irányzat ragadja majd magához az immár elkerülhetetlenné vált tömegmegmozdulás vezetését. ' Politikai erőviszonyok a sztrájk előtt 1940 őszén mind a szociáldemokrata párt, mind az ahhoz kapcsolódó szakszervezeti mozgalom, de különösképpen a bányamunkások szervezete igen nagy mértékben elvesztette korábbi tömegbefolyását, a legális munkásmozgalom területén — különösen az 1939. évi választásokon elszenvedett kudarc óta — a bomlás és hanyatlás jelei mutatkoztak. Mindebben nagy szerepe volt az ellenforradalmi rendszer által két évtizede folytatott szüntelen elnyomásnak és üldöztetésnek, a fasizmus világméretű előretörésének és átmeneti sikereinek, de nem utolsó sorban a pártvezetőség reformista politikai 34 Stitz János interpellációja és a belügyminiszter válasza. Képviselőházi Napló 1939 — 1944 1. köt. 159. 1. 35 HIL HM Ein. la. 67.088/1940.
