Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÄNTÄSZSZTRÄJ К 93 gyorsan emelkedő árak mellett valamit vásárolhassanak fizetésükből. A Rima bányáiban is a sztrájkot közvetlenül kirobbantó oknak bizonyult, hogy a bányászok az áremelkedések hatására vállalt heti két pótműszakot, a zsír- és szalonnahiány miatti legyengülésük következtében már nem tudták végigdolgozni s ezáltal keresetük tovább csökkent.29 Az általánossá vált bányászsztrájkot kirobbantó Nógrád megyei bányamunkások helyzete még kedvezőtlenebbül alakult ezekben a hónapokban a hegyvidék elzártsága, a fontosabb utaktól és mezőgazdasági területektől való távolsága miatt. Ami a munkabérek összegét illeti, Borbély-Maczky Emil Borsod megyei főispánnak a kormányhoz intézett titkos jelentése szerint: „Kétségtelenül msgállapítható, hogy a munkásság jövedelmét 15 —20%-al emelni kell, ... egy vájár átlagos napi keresete 4,20 pengő, amsly összegből mintegy 15 — 20% kerül levonásra, OTI járulék, kereseti adó, szerszámkoptatás, * karbidbeszerzés címén. Nem fedi a valóságot a munkaadók azon állítása, mely szerint az átlagos napi kereset 5,20 pengő körül mozog, mert ezt a jöve' delmet a munkásoknak csupán kis, 20—30 százaléka kapja. Még szomorúbb a felszíni munkások kereseti viszonya, mert napi 2,50 pengőtől 3,20 pengőig terjed csupán. Ezek a bérek a mai körülmények között egy 4 — 6 tagú családnak a létminimumot sem biztosítják."3 0 Az élelmiszerrel való ellátás is kedvezőtlenebb volt más bányavidékeknél, mert egy földalatti dolgozó havi 2 kg . zsiradékot, a külszíni munkások 1,5 kg-ot és a családtagok havi 25 dkg-ot kaptak, de ezt is rendszertelenül. 1940 őszén a kereseteket teljes egészükben élelmiszer vásárlására kellett fordítani, szinte semmi sem jutott a szokásos őszi beszerzésekre. Sok helyen a gyerekeket sem tudták az iskolába járatni, mert hiányzott a megfelelő ruházat.3 1 A z agy V aj) ál fa I v a i bányában sem fizettek pótdíjat a vasárnapi munka és a pótműszakok után. A bánya szellőztetését elhanyagolták, a munkások többsége i hányingerrel küzködve végezte napi munkáját. Ivóvízről nem gondoskodtak, ellenben elrendelték, hogy mindenkinek a társulattól kell vásárolni egy kulacsot, ami fél—háromnegyednapi munkabérükbe került. A rendes munkaidőre fél—háromnegyedórát rádolgoztattak velük, s ha valaki emiatt panaszt emelt, elbocsátással fenyegették. A munkásoktól állandóan túlzott teljesítményeket követeltek és olyan esetek is előfordultak, hogy elégtelen teljesítmény miatt leszámoltattak munkásokat. Az 1939 augusztusi béremelés óta megszüntették a korábban szokásos őszi és karácsonyi segélyeket.32 A Mátraszele község határában fekvő kisteleki aknánál szombat estétől vasárnap reggelig is dolgoztatták a munkásokat, de vasárnapi pótlékot nem fizettek. A munkaidő nyolc és fél órát tett ki, de csak nyolc órát számoltak el. Hasonló helyzet volt a homokterenyei aknánál, az Ilona-aknánál Kisterenye mellett, a mátranováki Kútfői lejtősaknánál és a kisterenyei Chorin-telepi aknáknál. A kibírhatatlan állapotok és a túlzott teljesítmények követelése ellen panaszkodókat elbocsátották, vagy vasárnapi kényszermunkára ítélték. A vájároknak 4,10—4,80 pengőt, a külszínieknek 2,08 — 3,10 pengőt, a rokkant vájároknak, akikkel napszámosmunkát végeztettek, 2,60 — 3,50 pengőt fizettek egy műszakra. A segédvájárok és csillések a vájárbér 90 ill. 80%-át kapták.33 29 HIL HM Ein. la. 66.302/1940. 30 HIL VKF Ein. 1. 5112/1940. 31 PIA MÁK iratok 58/1. dosszié. 32 Uo. 33 Uo.
