Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban: az ellenforradalom „hadserege"* A magyarországi ellenforradalom alatt fegyveres harcok november 4-ig tulajdonképpen csak a fővárosban voltak. Vidéken legtöbb helyen a fegyveres csoportok — legalábbis formailag — a különböző tanácsok, bizottságok alá rendelt, és általában parancsaik szerint működő erők voltak. Győrben, Veszprémben például a nemzeti tanácsok rendelkeztek fegyveres csoportok felett. Miskolcon a Megyei Munkástanács mellett és formális irányítása alatt működött a fegyveres csoport. (Ez azonban november első napjaiban már csak névleg ismerte el a Munkástanács irányító szerepét.) Később a különféle ún. bizottságok a hadsereget és rendőrséget tekintették az ellenforradalom fegyveres szervezetének. Október 31-én a Dunántúli (és nemcsak a Győri) Nemzeti Tanács már a Dunántúlon állomásozó hadsereg-egységeket számította saját csapatainak. Miután harcok vidéken nem voltak, csak letartóztatások, ehhez nem is volt szükség nagyszámú fegyveres erőre. Ezért a továbbiakban a vidéki fegyveres csoportokra nem térünk ki. Budapesten azonban más volt a helyzet. Itt a fegyveres csoportok voltak az ellenforradalom fő erői október 23-ika után. Nemcsak katonailag, hanem politikailag is kezdeményező szerepük volt. A fegyveres csoportok szervezték a 23-a utáni tüntetéseket, fogalmazták meg a jelszavakat és követeléseket. A fegyveres felkelők Budapesten az ellenforradalom szervezetileg is önálló részét alkották, nem olvadtak egybe a különböző ellenforradalmi tanácsokkal, bizottságokkal, sőt kezdeményező szerepük volt a különböző elnevezésű bizottságok, illetve bizottmányok létrehozásában és újjáalakításában, valamint a munkástanácsok újjáválasztásában is 28-a után. A Dudás-csoport hozta létre az Országos Nemzeti Bizottmányt, a IV. kerületi Forradalmi Bizottság azonos volt az ottani fegyveres csoporttal stb. De mindenütt fegyveres ellenőrzés alatt tartották az ellenforradalmi szervezeteket, munkástanácsokat stb. A felkelő csoportok politikai és szociális összetételének vizsgálata nem ad választ minden, az ellenforradalom történetével összefüggő kérdésre, de alapvető következtetések levonására alkalmas, ezért ennek az elemzése igen fontos. *Ez a cikk egy nagyobb — az ellenforradalom történetének számos kérdését átfogó — tanulmány egyik fejezete. A tanulmány a nyugati polgári irodalom állításaival vitázva vizsgálja az ellenforradalom olyan kérdéseit, mint a szembenálló erők helyzete október 28-ig, a munkástanácsok, az egyes revizionista csoportok, a polgári szervezetek és pártok stb.