Századok – 1966
A történelemoktatás kérdései - Mann Miklós: Politikai propaganda az ellenforradalmi rendszer történelemtankönyveiben 962
POLITIKAI PROPAGANDA AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER TANKÖNYVEIBEN 965 kell hangoztatnunk, miért tetszhetett ez a Horthy-korszak történettanításának. Hiszen az a történetszemlélet, amely jellemezte az ellenforradalom egész tanítási rendszerét: az idegen népek elleni gyűlölet, a szomszéd népek lebecsülése, a trianoni béke revíziójára való törekvés — mindezt igazolva látták, a nemzeti szocialista párt azonos törekvésében, melynek célja „a régi becsület helyreállítása". Űgy érzik, a tekintélyi elvre, a totalitásra épült fasizmus „megifjította a nemzeti lelket s befelé-kifelé egyaránt alkotó és messzeható erővel lépett fel".26 S erre az erőre vágyik a Horthy-rendszer is, befelé a munkásság elnyomása, kifelé pedig hódító terveik végrehajtása érdekében. Ismertetik a tankönyvek azokat a külső erőket is, melyekre Hitler támaszkodhatott. Beszámolnak Olaszország segítségéről. A Berlin—Róma tengelyt mint Európa két nagy nemzeti államának összefogását méltatják. Az egyházi iskolák tankönyvei is a fasizmus nagy érdemeit hangoztatják, de az Egyház és a fasizmus viszonyát boncolgatva megemlítik, hogy az állami mindenhatóság megvalósítása nem vág egybe az Egyház tanításaival. Ez a birálat azonban elenyészik a több oldalon keresztüli tömjénezés mellett. A német imperializmus agresszív külpolitikájáról — a tényeket elködösítve — mint jogos, egyedül helyes irányzatról tanítottak, és követendő példaként állították a magyar ifjúság elé. Szerintük Hitler „a német népet ért sérelem jóvátételére és a német egység továbbfejlesztésére törekedett. . . Ezen a téren néhány év alatt óriási jelentőségű eredményeket ért el."2 7 Olyan állítás is szerepel, mely szerint Hitler pusztán a győztes hatalmakkal való jogegyenlőségre törekedett.2 8 Helyeselték, hogy Hitler a versaillesi szerződés „lealázó pontjait" érvénytelennek nyilvánította,2 9 hiszen ez előkészíthette a trianoni békepontok hatálytalanítását, revízióját is ! A durva erőszakkal megvalósított Anschlussról azt irják, hogy az osztrák lakosság óriási többséggel döntött a birodalomhoz való csatlakozás mellett.3 0 Csehszlovákia sorsának tárgyalásakor a göbbelsi propagandához hasonlítható frázisokkal hamisítják meg az eseményeket. A csehszlovák válságot — írják, átvéve a német rágalmakat — „a szudéta-németek sanyargatása és kínzása a csehek által" érlelte meg.'1 A müncheni egyezményt Marczinkó mint a „népi elv és az önrendelkezési jog" diadalát értékeli ! Majd szerinte bekövetkezett az „életképtelenné vált" ország összeomlása. A Jánossy—Varga-féle tankönyv3 2 szerint a köztársasági elnök maga ajánlotta Csehszlovákiát a birodalom védnökségébe, ami helyes lépés volt, mert egyrészt megoldotta a német kisebbség kérdését, másrészt Csehszlovákia így visszatérhetett a történelem folyamán kialakult birodalmi kapcsolatba ! Szlovákiáról a közismert imperialista hazugságot találjuk: a kis, önállóságra képtelen állam maga kérte a birodalom védnökségét. A katolikus iskolákban azt tanították3 3 , hogy a szlovákok Hitler segítségét kérték függetlenségük kivívásához, mire a német kormány „pártfogásába vette ügyüket. . . a birodalom pedig átvette az új állam politikai függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelmét". A vizsgált tankönyvek közül a Szent István Társulat által 1940-ben kiadott Marczell— Szegedi-féle tankönyv foglalkozik Lengyelország sorsával és a második világháború eseményeivel. A szerzők igyekeznek elkerülni azt a számukra kellemetlen problémát, hogy ki a felelős a világégésért. Először azt állítják, hogy a lengyelek „. . . készek voltak. . . fegyveresen megmérkőzni a birodalommal".34 Majd sajnálkoznak, hogy az események fejlődését nem lehetett megakadályozni, és „megkezdődtek a hadműveletek". Végül a szerzők igyekeznek a német fasiszta agressziót mentegetni. Képesek azt állítani, hogy Hitler „békét óhajtott, de az angolok és franciák a háborúnak nyugaton való folytatására kényszerítették". Ezzel a történelemhamisítással zárul a fasiszta rendszer tanítása e tankönyvekben. * A 20-as évek közepétől kezdve jelenik meg az egyetemes történelmi tankönyvekben az októberi forradalom, a Szovjet állam megalakulása, élete c. anyagrész. Az októberi forradalom valóságos okaival foglalkozva a tankönyvek a konkrét kiváltó okokat összetévesztik a mélyebb okokkal. Általában a világháború szenvedéseiből vezetik le a forradalmat. Az 1926-ban megjelent Takács — Koczogh tankönyv3 6 szerint M—flit; 154. 1. 27 M—M: 125.1. A tankönyvet a második világháború kitörésének évében adták ki. 23 M—Sz: 126. 1. "J—V: 177. 1. 30 M: 1940. 144.1. 31 Uo. 33 J— V: 179. 1. 33 M—Sz: 129. 1. " Uo. 130. 1. 31 T—K: 203—204. 1. 17 Századok 1966/4—5
