Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A Szovjetunió története szovjet korszakának kérdései a Voproszi Isztorii hasábjain 939

A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE A VOPROSZI ISZTORII HASÁBJAIN 941 szovjet-kongresszuson, A szerző megjegyzi, hogy Lenin teljes világosságot teremtett e kérdésben, kifejtve, hogy amíg a kistermelő megmarad ezen mivoltában, addig megfelelő ösztönzésre, stimulátorra van szüksége. A NEP-re való áttérést — jegyzi meg Poljákov — Lenin egybekötötte annak szükségességével, hogy a parasztra ösztönzést gyakoroljanak, gazdaságilag érdekeltté tegyék a földművelésben, s így egyúttal gazdasági alapon megerősítsék a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A szerző a továbbiak során kifejti, hogy a gazdasági szövetség elméletileg egyedül elfogadható alapja a naturális adó bevezetése, a szabad-forgalom engedélyezése volt. A paraszt számára szükséges volt a szabadkereskedelem, mivel az megfelelt a fennálló kisárutermelés gazdasági feltételeinek. így Leninnek sikerült megtalálnia a parasztokat kielégítő ösztönzést, és ebben rejlik a JSEP sikerének egyik titka. A NEP-re való áttéréssel kapcsolatban felmerült a kapitalista elemek növekedésének veszélye. Lenin egy pillanatra sem feledkezett meg erről a veszélyről. Lenin felvetette az elméletileg rendkívül fontos kérdést — „lehet-e megengedni a magánteimelést a kis földmívelők részére úgy, hogy ezzel egjütt ne ássuk alá gyökerében a proletariátus politikai hatalmát?" S a kategorikus válasz: lehetséges ! A kérdés csupán a magántermelés engedélyezésének mértéke, az állami szabályozó tevékenység formája és módszerei, az állam készsége a kapitalizmus elleni harcra. Milyennek kellett lennie e mértéknek, e határnak? Lenin ismételten hangsúlyozta, hogy a gyakorlatból, a tapasztalatokból, a konkrét helyzetből kell kiindulni, s nem pedig eleve megkötni saját kezünket valamiféle előre meghatározott normákkal. A fő feladat abban állt, hogy ne vesszen szem elei az alapvető cél, ne adjunk olyan engedményeket, amelyek aláásnák a proletariátus diktatúráját. A szerző rámutat arra is, hogy az ebben az időben aktivizálódó, s a polgári, kispolgári nézeteket valló agráriusok harcot kezdtek a föld nacionalizálása ellen, követelve a 20 gyeszjatináig terjedő földmagántulajdon visszaállítását, a paraszti föld adás-vevésének engedélyezését. Az állam a föld nacionalizélásának kérdésében nem lépett az engedmények ilyen útjára, mivel az a szovjet politikai és gazdasági rend alapjait érintette volna. Az 1922 októberében elfogadott Föld-kodex ismételten megerősítette a földmagántulajdonnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által történt eltörlését és valamenynyi földet, erdőséget stb. a munkás-paraszt állam tulajdonának nyilvánított. Ebben a kérdésben szó sem lehet engedményiől. Poljákov kifejti, hogy másként állt a helyzet a földhasználati forma megválasztásával, a földbérlet és a bérmunka alkalmazásának bizonyos korlátozásokkal történő engedélyezésével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a kérdés ilyen jellegű megoldása lehetőséget nyújtott a kulákgazdaságok terjeszkec'ó e számára. Egyidejűleg azonban a bérlet és a bérmunkaerő alkalmazásának engedélyezése pozitív jelentőséggel is bírt a falusi termelőerők fellendítése szempontjából. A szocialista gazdálkodási formákra való áttérés üteméről szólva a szerző megjegyzi, hogy az élet és gyakorlat bebizonyította a szocialista átszervezés korábbinál lassúbb megvalósításának célszerűségét és szükségességét. A kapitalizmus ellen intézett roham során túlságosan messze előreszaladt a proletár állam és éppen ezért a X. kongresszus által elfogadott s az új gazdasági politikára való áttérést jelentő irányvonal bizonyos visszavonulás volt, amelynek azonban — bizonyos idő után a paraszti tömegekkel szoros szövetségben — támadásba kellett átmennie a kapitalista elemek ellen. Érdekes D. Selesztov ,,A polgárháború és katonai intervenció szovjet historiográfiája" (1904/2.) c. cikke, amely az első kísérletek egyike a polgárháborúra és a katonai intervencióra vonatkozó historiográfia teljes egészének felölelésére. (Ilyen jellegű mű eddig hiányzott.) A témára vonatkozó hatalmas irodalom áttekintése, rendszerezése s annak az olvasó elé tárása a szerző legfőbb érdeme. A szerző mindenek előtt megjegyzi, hogy az 1918 — 1920-as évek eredményeivel kapcsolatos tudományos elemzés megalapozója V. I. Lenin, mivel Lenin műveiben kifejtést nyer a polgárháború, az ország védelmének valamennyi kérdése, sajátos vonása stb. Az 1918— 19-es években már megjelennek az intervenciósokkal és a fehérgárdistákkal folytatott küzdelemre vonatkozó cikkekés írások gyűjteményes kötetek formájában. E művek szerzői megkísérelték a Vörös Hadsereg által szerzett harci tapasztalatok összegezését. írásaik általában "népszerű jellegűek. A polgárháború befejezése után, 1920 őszén „ISzPART" néven bizottság alakult az októberi forradalom és az OK(b)P történetének tanulmányozására. Az „ISzPART" központi folyóirata, a „ProletarszkajaRevoluei ja" („Proletár forradalom") — elsősorban memoár-jellegű cikk-gyűjtemények formájában — széleskörű publikációba kezdett a polgárháború és intervenció történetére vonatkozóan.