Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A Szovjetunió története szovjet korszakának kérdései a Voproszi Isztorii hasábjain 939

942 BALOGH SÁNDORNÉ: A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE A 20-as évek elejétől kezdetét vette a polgárháború történetének hadtörténeti tudományos feldolgozása. Ebben aktív részt vállaltak a Vörös Hadsereg olyan neves hadvezérei, mint M. Frunze, M. Tuhacsevszkij, A. Jegorov és mások. A 20-as években a jelentős mennyiségű forrásanyag összegyűjtésén alapuló összefoglaló művek sora jelent meg a katonai intervenció történetére vonatkozóan. Itt említhető meg az ismert hadtörténész, N. Kakurin kétkötetes monográfiája: „Miként harcolt a forradalom?" A polgárháború történetével foglalkozó fiatal szovjet történetírás számára komoly veszélyt jelentett a trockizmus — jegyzi meg Selesztov —, amely megkísérelte, hogy a bolsevizmustól, a marxista—leninista ideológiától idegen nézeteket csempésszen a történetírásba. Az adott korban született egyes művek szerzői megkíséreltek trockista értékelést nyújtani a polgárháború egyes eseményeiről. A trockizmusnak a párt által végrehajtott eszmei és szervezeti szétverése rendkívül pozitív jelentőségű volt az egész történettudomány, s ezen belül a polgárháború és a katonai intervenció történetírása számára is. Az 1928 — 30-as években elkészült az intervenciósokkal és a fehórgárdistákkal folytatott harc történetére vonatkozó fundamentális kiadványok egyike, „A polgárháború 1918—21" c. három kötetes mű. (Szerk. A. Bubnov, Sz. Kamenyev és R. Eideman.) A rendkívül gazdag tényanyagot felölelő munka — a cikk szerzőjének véleménye szerint — mintegy lezárta „a katonai intervenció és a polgárháború tanulmányozásának" egy teljes szakaszát. 1931-ben az SZK(b)P KB határozatot fogadott el „A polgárháború története" című, s a szovjet hatalom első éveinek történetét tárgyaló sorozat kiadásáról. Megalakult a főszerkesztőség is, melyben helyet foglalt többek között A. M. Gorkij s a párt valamint V a kormány számos vezetője, a forradalom és a polgárháború törtónetével foglalkozó szakemberek jelentős része. A 30-as, 40-es években „A polgárháború története a Szovjetunióban" c. műnek csak két kötete készült el. (Az I. kötet 1935-ben, а П. 1942-ben.) Egyidejűleg számos mű jelent meg, amelyek mindegyike a polgárháború és a katonai intervenció egyes eseményeit és problémáit választotta témájául. A 30-as évek második felétől a polgárháború és a katonai intervenció történetének tanulmányozására mindinkább rányomta bélyegét Sztálin személyi kultusza. Erősen lecsökkent a polgárháború történetével kapcsolatos egyes témákra vonatkozó publikációk száma, s mindinkább a Sztálin tevékenységével foglalkozó témák kerültek előtérbe. A személyi kultusz idejében megjelent művek jellemző vonása, hogy eltérnek a polgárháború eseményeinek marxista—leninista ábrázolásától, eltérnek а történeti igazságtól. Miután 1942-ben megjelent az ilyen hatás alatt készült „A polgárháború története а Szovjetunióban" c. mű II. kötete, 15 évre megszakadt a sorozat, s folytatására csupán az SzKP XX. kongresszusa után került sor. Az utóbbi években — írja a szerző — számos tanulmány jelent meg a polgárháború és az intervenció történetére vonatkozóan. Rendkívül kiterjedt -r- a kutatók számára • korábban hozzáférhetetlen — levéltári anyagok tanulmányozása. Nagyszabású dokumentum-publikációkra került sor. így 1956 — 60 közt az októberi forradalom és a polgárháború történetére vonatkozóan, mintegy 200 dokumentum-gyűjtemény látott napvilágot. 1957-ben jelent meg „A polgárháború története a Szovjetunióban" c. mű III. kötete, amely a szovjet hatalom megszilárdításával, valamint az intervenciósok és fehérgárdisták ellen meginduló harc eseményeivel foglalkozik (1917 november—1919 március). 1959-ben ezt követte a IV. kötet, amely beszámol az antant egyesített erői és a belső ellenforradalom felett a Vörös Hadsereg által aratott döntő győzelmekről 1919-ben s 1920 elején. 1960-ban az V. kötet megjelenésével, amely a katonai intervenció és polgárháború utolsó szakaszát, az utolsó ellenforradalmi gócok felszámolását örökíti meg (1920 április — 1922 október) a sorozat befejezést nyert. Egyidejűleg folytak „A Szovjetunió polgárháborújának történetéből" c. három kötetes dokumentum-kiadvány munkálatai, amely első ízben terjed ki teljességgel az 1918 —1920-as évek eseményeire. Cikke befejező részében utal a szerző a polgárháború és а katonai intervenció történetének tanulmányozása során megoldásra váró problémákra is. Ide sorolja az 1918 — 20-as évek szocialista átszervezéseinek, továbbá a szovjetek és egyéb tömegszervezetek történetének tanulmányozását. Véleménye szerint fokozottabb figyelmet érdemelnek a szovjet hátország kérdései is. A szerző a legfontosabb feladatok közé sorolja a szovjet-ellenes intervenció csődjének további tanulmányozását. Végezetül a szerző bírálattal illeti azt a kialakult helytelen gyakorlatot, amely a korábbi művek mellőzésében mutatkozik. Szerinte a korábbi szerzők által feldolgozott hatalmas anyag figyelmen kívül hagyása megnehezíti annak helyes felmérését is, hogy