Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 30. évfordulója alkalmából (Szokolay Katalin) 924

931 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A KOM. INTERN. VII. KONGR. 30. ÉVFORDULÓJÁN ítélték meg a népfrontpolitika lényegét. Osztálytertalmát leszűkítették a proletárdiktatúra kivívásában érdekelt tömegekre. Többségük, így Kun Béla is, csak az akcióegység kérdésében ismerték fel az újat, amit a VII. kongresszus adott, de nem ismerték fel a fasizmus elleni általános harc kérdésében. A KMP a VII. kongresszus előtt is és utána is, a legtöbb eredményt az akcióegység, a szakszervezetekkel és az SzDP-vel való helyes viszony kialakítása terén érte el. Mégis — éppen a magyar szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek továbbra is erős kommunista- ós szovjetellenes beállítottsága következtében — még a VII. kongresszus után is zavaró momentumok léptek fel az SzDP-hez és a reformista szakszervezetekhez való helyes viszony kialakításában. A hozzászóló ezekre a negatív jelenségekre utalva, megállapította, hogy ugyanakkor történetek komoly erőfeszítések is a hibák kijavítására. Itt az 1936-ban közzétett Elvtársi Levélre hivatkozott. A KMP-ben a legkomolyabb problémát azonban továbbra is, a VII. kongresszus után is, a párt fő irányvonalának, a II. Tanácsköztársaság stratégiai célkitűzésének megváltoztatása jelentette. Ez annál is inkább fejtörést okozott, mert maga a VII. kongreszszus sem mondta ki a proletárdiktatúra stratégiai irányvonal megváltoztatásának szükségességét, csupán a helyes lenini munkás-paraszt, illetve népfront-kormány felvetését jelezte. A KMP ellenállása a VII. kongresszus határozatával szemben kiváltotta a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságában a magyar párt iránti bizalmatlanságot, ami a KMP-vel szemben kezdettől fogva bizonyos türelmetlenségben jelentkezett. Tehát a KMP-ben a népfrontos vonal érvényesülését két tényező befolyásolta — állapította meg Pintér István —, egyrészt a KMP vezetői részéről a népfrontpolitika bizonyos meg nem értése, bizonyos oppoziciós magatartás a VII. kongresszus irányvonalával szemben, másrészt a Kommunista Internacionálé VB részéről bizalmatlanság és türelmetlenség. A továbbiakban a felszólaló arról a pozitív útkereséséről számolt be, ami a magyar pártban a VII. kongresszus után a zavaró körülmények ellenére is folyt, melyben komoly szerepet játszott a KI Titkárság 1935 decemberi határozata, az Ercolival (Togliattival) törtónt kétszeri tanácskozás stb. Egyik leglényegesebb eredménye, hogy először vetődött fel annak szükségessége, hogy a második Magyar Tanácsköztársaság jelszava helyett olyan központi jelszót adjanak ki, amely a demokratikus követelések mintegy összefoglalója. A tanácskozásokon három részből álló demokratikus program is megvitatást nyert. Pintér István hangsúlyozta abbeli véleményét, hogy ez a demokratikus programgondolat a KMP helyes népfrontos vonalának kialakulását tükrözi, még akkor is, ha a Tanácsköztársaság jelszava nem került le a napirendről. Bár rögtön hozzáfűzi, hogy az 1936 december végi KB ülése, sem az 1936 januárjában született Elvtársi Levél, sem pedig Kun Bélának e tárgykört érintő februári tanulmánya nem lépett tovább előre a demokratikus harci program kérdésében, sőt megkockáztatja azt a véleményét, hogy inkább visszalépés volt tapasztalható. Ezután az előadó a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága a KMP KB leváltására és a magyar párt további népfrontos politikájának kialakítására vonatkozó 1936 májusi határozata következményeit és hatását elemezte. Boros Ferenc, a Párttörtóneti Intézet tudományos munkatársa a Csehszlovákiában folyó Komintern-kutatásokról számolt be. A csehszlovák párttörténetírás az utóbbi években igen nagy figyelmet fordított a KI egyes periódusainak és problémáinak vizsgálatára. Ennek okait az előadó az általában Csehszlovákiában az ideológiai fronton az utóbbi időben bekövetkezett mozgással, felélénküléssel hozta összefüggésbe. A kutatások elsősorban a Komintern V. és VI. kongresszusa közötti periódusra és a VI. kongresszus utáni fejlődésre terjednek ki. A felsorolt történeti problémákból Boros Ferenc azt a következtetést vonta le, hogy a dogmatizmus a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusához vezető utat még olyan pártban is rögössé, ellentmondásossá tette, mint a csehszlovák párt, amely az útkeresésben egyébként a legtöbb tapasztalatot nyújtotta. A kutatások alapkoncepciójával kapcsolatban Boros Ferenc elmondotta, hogy a csehszlovák marxista irodalomban e kérdések vizsgálatánál a fő feladat nem annak bizonyítása, hogy helyesek voltak-e és mennyiben voltak, vagy nem voltak helyesek a Kommunista Internacionálé V. és VI. kongresszusa által elfogadott koncepciók, hanem az, hogy kimutassák, hogyan kerülhettek a helytelen taktikai és részben stratégiai tételek az V. és VI. kongresszus előterébe, a VI. kongresszus utáni periódusra vonatkozóan pedig az, hogyan tarthatták magukat fenn éveken keresztül. Az egynapos ülésszak vitája Nemes Dezső, az MSzMP Politikai Bizottságának tagja, a Párttörténeti Intézet főigazgatója hozzászólásával zárult. Hozzászólásának első részében a történelmietlen vizsgálódás veszélyétől óvott. így — mondotta — nem lenne helyes számonkérni a Komintern VI. kongresszusától 1928 nyarán azt, hogy nem számol