Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 30. évfordulója alkalmából (Szokolay Katalin) 924

932 TUDOMÁNYOS Clés а ком. intern, vii. kongr. зо. évfordulóján a fasiszta előretörés tényével, veszélyével. A fasiszta veszély nem 1928 nyarán, hanem 1929-ben és főleg a világválság éveiben válik nagyon jelentőssé. Egyetért Jemnitz János megállapításával, hogy Angliában tragikus késés következett be az antifasizta egységfront kialakulásánál. Jemnitz János e késés különböző okait említette. Ez is helyes. De a mi kutatómunkánkban mégis nagvon fontos, hogy megtaláljuk a föokot és megkülönböztessük az egyéb okoktól. Es azt hiszem — mondotta Nemes Dezső —, hogy a főok megállapításához nagyon körültekintően és gondosan kell feltárni és megvilágítani, hogy a Labour Party politikájában milyen szerepet játszott az angol uralkodó köröknek az a kísérlete, hogy a fasiszta Németországot és a Szovjetuniót egymásnak ugrassák, Ha ezt kellő alapossággal, minden sematizmustól tartózkodva megvizsgáljuk, csak akkor tudunk megnyugtató választ adni a fenti kérdésre. Nemes Dezső a továbbiakban azt fejtegette, hogy az angol kommunista pártnak pozitív szerepe volt a Komintern új politikájának kidolgozásában, s ezt is feltétlenül figyelembe kell venni, lia e párt korabeli politikáját vizsgáljuk. Ugyanez vonatkozik a csehszlovák kommunista pártra is. Vigyázni kell, hogy a párt hibáinak egyoldalú vizsgálata ne vezessen bennünket teljesen elfogadhatatlan következtetésekhez. Ezután Nemes Dezső az antifasiszta egységfrontpolitika magyar vonatkozásaival foglalkozott. S bár megjegyezte, hogy még sok olyan pont van, amely további tanulmányozásra szorul, alapjában egyetért Pintér István felszólalásával. Elmondotta, hogy a fordulat Magyarországon a szakszervezeti munkával 1933 nyarán, a „be a szakszervezetekbe" jelszó végrehajtásával kezdődött. Ez nem ment viták nélkül, de rövid idő alatt sikerült meggyőzni a korábbi „Nem szervezünk a bürokratáknak — Peyernek" hibás nézetek képviselőit, a szakszervezetek erősítéséért és egységéért való harc fontosságáról, Az ellenzék fő erősségét képei б épitők és bőrösök, akik külön szervezettel rendelkeztek, megállapodtak a szakszervezet vezetőivel és végrehajtották a beolvadást. Nemes Dezső beszélt arról, hogy a Központi Bizottságban is volt vita a „be a szakszervezetbe" jelszóval kapcsolatban. Meg kellett küzdeni azzal a korábbi nézettel, amely kétségbe vonta, hogy a reformista szakszervezetek osztályharcos szervezetekké változtxtha^ók-e, hogy meg lehet-e hódítani a szakszervezeteket. Csakhamar egyes helyi csoportokban, szakosztályokban meg tudta szerezni az ellenzék a vezetést. Nagy jelentőségű volt, hogy a Központi Bizottság kiadta a „harc a szakszervezetek védelméért" és a „harc a szociáldemokrata párt legalitásáért" jelszót, és az egységfrontot nemcsak alulról, hanem felülről is próbálták kiépíteni. Nem a párton múlott, hogy ez az egységfront nem jöhetett létre. Ezután Nemes Dezső ismertette a titkos választójog és ^trianoni kérdéssel kapcsolatosvitát. Az 1936-os Komintern határozatról szólva Nemes Dezső megállapította, hogy a határozatra, bár segítőkész szándékkal jött létre, és számos kérdésben jogos bírálatban részesítette a KMP-t, rányomta bélyegét az a légkör, amelyben született. Elsősorban Kxin és Huszti elleni akcióról volt szó, de kiterjedt ez az egész Központi Bizottságra. Ennek a következménye „a tényleges eredmények csökkentése és a tényleges hibák eltúlzása lett". Rátérve az ifjúsági mozgalom kérdéseire, Nemes Dezső kiegészítette s részben korrigálta Köböl József hozzászólását. Hangsúlyozta, hogy a KlMSz nemcsak részt vett a szociáldemokrata csoportok munkájában, de biztosítani tudta maga számára a vezetést is. A kommunista ifiknek a szociáldemokrata ifjúsági csoportokban vezető szerepük volt. Ennek a munkának volt köszönhető, hogy a KIMSz és az OIB között 1935 szeptemberében egységfrontegyezmény jött létre. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a KIMSz kapcsolatai nem terjedtek túl a munkásifjúságon. Befejezésül Nemes Dezső hangsúlyozta, hogy az egységfrontpolitikában, valamint az egyes pártoknál időnként bekövetkezett visszaeséseket ne önmagukban vizsgálják: ne egyedül a dogmatikus szemlélet továbbélésével magyarázzák, hanem nézzék meg, milyen egyéb tényezők reakciójakónt törtónt a visszalépés. * A Párttörténeti Intézetben tartott tudományos ülés azt mutatta, hogy a nemzetköz munkásmozgalom történetének vizsgálata Magyarországon is új, pozitív eredményekhez vezet. Az ülés — sablonoktól és történelmietlen párhuzamoktól mentesen — vázolta azokat az összefüggéseket, amelyek a Komintern VII. kongresszusának politikája és a nemzetközi munkásmozgalom története mai fázisának problémái között fennállnak. Szokolay Katalin