Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 30. évfordulója alkalmából (Szokolay Katalin) 924

TUDOMÁNYOS ÜLÉS A KOM. INTERN. VII. KONGR. 30. ÉVFORDULÓJÁN 927 második kongresszusa tette meg, ahol Lenin előterjesztette az agrárkérdésről szóló téziseket. Az a felismerés, hogy a legtöbb országban nom közvetlenül a proletárforradalomra kell készülni, fokozatosan és ellentmondásosan ugyan, de kezdett tért hódítani a Komintern agrárpolitikájában is. Előre lépést jelentett ebből a szempontból a Komintern IV. kongresszusa: a fiatal kommunista pártok már kezdtek megerősödni, s alkalmazkodni a sajátos hazai viszonyokhoz. Tény például, hogy a KMP is a Kommunista Internacionálé IV. kongresszusának hatására kezdte átértékelni addigi hibás agrárprogramját. Nagy szerepet játszott ebben a Komintern IV. kongresszusának utasítása, amelyet a II. kongresszus által elfogadott agrártézisek végrehajtásához adtak ki. Csonka Rózsa a továbbiakban a Paraszt Internacionálé kérdésével foglalkozott. A hatékonyabb agrárpolitika jegyében merült fel a kommunista pártokban a Komintern vezetése alatt álló, osztályjellegét tekintve elsősorban agrárproletárokat és szegényparasztokat képviselő Paraszt Internacionálé megalakításának gondolata. Megalakítására 1923 őszén került sor. A szervezet feladatának tekintette: a világ parasztságának a nagybirtokosok és kapitalisták elnyomása alól való felszabadításáért indított harca támogatását; a paraszttömegek érdekvédelmét; a paraszti gazdálkodás színvonalának emelését; a paraszti — szövetkezeti, gazdasági és politikai — szervezetek között a legszorosabb kapcsolat létesítését; a városi és falusi tömegek közös harcának szervezését — nemzeti és nemzetközi keretek között egyaránt —; végül az összes parasztszervezetek összefogását a „munkás-paraszt hatalom" jelszó megvalósítása érdekében. A Nemzetközi Paraszt Tanács a különböző országok parasztszervezeteinek képviselőiből alakult meg, titkárságot választottak, s Nemzetközi Paraszt Tájékoztatási Irodát állítottak fel. Folyóiratot, évkönyvet és különféle kiadványokat jelentettek meg. A Paraszt Internacionálé még a forradalmi fellendülés utolsó évében alakult meg annak a stratégiának a részeként, amely közvetlen feladatnak tekintette a proletárforradalmat. A Komintern IV. kongresszusának szellemében azonban már olyan feladatot is kapott, amely már a burzsoázia és proletariátus közötti nemzetközi méretekben kialakult „erőegyensúly"-t is figyelembe vette. Fő célja a „munkás-paraszt köztársaság" megteremtése volt. „A Paraszt Internacionálé megalakulása — állapította meg Csonka Rózsa — egy új politika csiráját rejtette magában, egy láncszemet jelentett a népfrontpolitika eszméjének kialakításához." Ez a szervezet volt az egyetlen a Kommunista Internacionálén kívül, amely megalakulásának első percétől fogva bevonta az imperializmus elleni közös küzdelembe az elnyomott gyarmati népeket. A továbbiakban az előadó a Komintern politikai vonalában a KI V. kongresszusát követően bekövetkezett törés, hanyatlás problémáival és azoknak a parasztpolitikára való hatásával foglalkozott. Véleménye szerint ez nem hatott ki azonnal a Komintern parasztpolitikájára, ezen a téren a törés csak a 20-as évek végén következett be. Majd az agrárpolitikában fellépő hibákat elemezte. A hibás parasztpolitika illusztrálására a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán elfogadott program vonatkozó részeit, valamint a Német Kommunista Párt által 1934 májusában kidolgozott agrárprogramot idézte. Hogy a szektás hibákkal egyidőben az agrárkérdésben utat tört magának a helyes politikai irányvonal, arra vonatkozólag utalt a Francia KP és a Kínai KP agrárprogramjára — amalyek tapasztalatai azután páldául szolgáltak a Komintern VII. kongresszusa számára a proletár egységfronton alapuló antifasiszta népfrontpolitika kialakításában. A VII. kongresszuson a fő kérdésekkel szoros összefüggésben fontos helyet kapott a gyarmati és félgyarmati országokban folyó antiimperialista küzdelem egész komplexuma. Ezeket a kérdéseket taglalta Salgó László kandidátus, egyetemi docens. A 30-as években a VII. kongresszust megelőző időszakban a gyarmati és félgyarmati országokban a régi gyarmatósítók elleni küzdelem összefonódott a világ újrafelosztásáért kibontakozó fasiszta kolonizáeiós harc ellen folytatott küzdelemmel. Az antifasiszta és antiimperialista egységfrontpolitika, s elvi problémáinak helyes megválaszolása sürgető létkérdéssé vált a gyarmati ós félgyarmati országokban. Az egységfront elvi alapját Lenin rakta le, a gyarmati kérdésről szóló téziseiben, a II. kongresszuson. — Lenin elsősorban a forradalom jellegének helyes meghatározását tartotta döntőnek, hangsúlyozva azt, hogy a keleti népek többsége nem munkásból áll. A harc a keleti országokban a gyarmati elnyomás ellen irányul. Azaz Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy antiimperialista és antifeudális forradalom van napirenden, s ennek alapján kell a szövetségi politikát, az antiimperialista egységfrontpolitikát kidolgozni, a szövetséges helyét, szerepét meghatározni. Ennek aláhúzása nagyon fontos volt, mivel a gyarmati országokban működő kommunisták hajlamosak voltak arra, hogy Október