Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
834 BOUOS FETtENC láthattátok, mi vár reátok"8 2 — olvashatjuk e helyen. Ilyen szellemben írt a francia lapok többsége. Csupán a ,,l'Humanité" fordult szembe az antant nyomásával.8 3 Vezető francia körök ebben az időben azzal a tervvel foglalkoztak, hogy Magyarország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia katonai erőit egyesítik.8 4 Ezért is követelték Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia összefogását Lengyelország megsegítésére. A francia hadügyminisztérium a csehszlovák fővezérségnek közvetlen instrukciókat és parancsokat is küldött a lengyel hadsereg konkrét támogatására vonatkozólag és feladatul tűzte ki a lengyel és a csehszlovák csapatok lehető legszorosabb együttműködését.8 5 Ebből a célból a francia burzsoázia sürgős lépéseket tett abban az irányban, hogy a Tësin-teriilet miatt fennálló csehszlovák és lengyel ellentétek feloldódjanak. A spaa-i konferencia egyrészt ezeknek az ellentéteknek az elsimítását szolgálta, másrészt azonban arra is törekedtek, hogy a csehszlovák csapatokat az intervencióba aktívan bekapcsolják. Benes ugyan ekkorra már részben feladta lavírozó politikáját, amely elsősorban Lengyelország helyzetének súlyosbítását szolgálta, a csehszlovák burzsoázia maga is közvetlenebbül érezte a veszélyt, nagyobb részt akart vállalni az intervencióban, de a katonai részvételt ez alkalommal is megtagadta. Ezt több okból tette. Mindenekelőtt a forradalmi munkásmozgalom felfelé ívelő lendületét akarta ezzel fékezni, ugyanakkor ilymódon próbálta megakadályozni, hogy a szovjet csapatok az esetleges további sikeres előrenyomulás során Csehszlovákia területére lépjenek. (Hasonló megfontolások késztették a „semlegességi" politikára a többi utódállamot is.) Viszont a tanácskozáson Benes ígéretet tett, hogy Csehszlovákia a transzportokat átengedi az országon. Tekintettel a csehszlovákiai forradalmi mozgalomra, ezt a kötelezettséget már nem tudta betartani.8 6 Hogy miért nem, arról megközelítően hű helyzetképet ad a magyar vezérkari főnökséghez befutott egyik jelentés is,87 amely megállapítja, hogy Franciaország lehetetlent kér Csehszlovákiától, amikor Lengyelország támogatására szólította fel. Ez esetben „az egész munkásság rögtön sztrájkba lépne, a tartalékosok be sem vonulnának, a tábori hadsereg csődöt mondana, proletárdiktatúra jönne létre. A francia kívánság így bombaként hatott" — olvashatjuk a jelentésben.8 8 Eszerint Csehszlovákia belső helyzetével függött össze, hogy augusztus 9-én a cseh-82 Sborník zahranicní politiky г. I. ö. 16. z. 19. aug. 1920. 408. 1. 83 A. Gajanová: i. m. 691. 1. 84 V. Olivová: i. m. 226.1. továbbá Raymond Poincaré: Histoire politique, Chronique de quinzaine, II. köt. Paris, 1921. 16. 1. Ez a terv tulajdonképpen az egyes francia körök által propagált és óhajtott dunai konföderáció alapjait volt hivatott lerakni, amely a francia finánctőke szférájába tartozott volna. — 85 Ld.: V. Olivová: i. m. 227. 1. 80 K. Gajan: i. m. 174.1.; V. Olivová: i. m. 220 — 225.1. Az előtérbe ekkor a munkásmozgalom újabb hullámának feltartóztatása és a magyar revizionizmus támadásának kivédése került. Kárpát-Ukrajna forrongott, júl. 5. és 19. között a bohumini vasutasok sztrájkoltak. A lengyelek, a franciák és az angolok semmiféle nyomással sem tudtak a helyzeten változtatni. 87 HL VKF. II. csop. (1920. aug. 16.) 21477. 88 Uo. A jelentés megállapítja, hogy Oroszország ellen mozgósítás nincs, ha lenne is, az csak Magyarország ellen irányulna, s ebben az egész munkásság támogatná a burzsoáziát. Egyúttal közli, hogy a csehek a magyarok szovjetellenes fellépését — ha nem vonná maga után a cseh területek átlépését — közömbösen vennék. Ha azonban a magyar csapatok Kárpát-Ukrajnán át vonulnának a lengyelek megsegítésére, az casus belli lenne.
