Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTRE JÖTTÉHEZ 829 Benes merész, önálló akcióját azonban a jugoszláv politikusok — ahogy ezt a fent idézett dokumentumkötet anyaga is szemléltetően bizonyítja6 2 — óvatosan, tartózkodóan fogadták, annak ellenére, hogy egy ilyen védelmi szövetség gondolatával elvben egyetértettek. A helyzet csak 1920 nyarán változott meg. A közös cshszlovák, román és jugoszláv párizsi fellépés hatással volt a béketárgyalások kimenetelére.6 3 Végső soron elősegítette, hogy a csehszlovák, a jugoszláv és a román küldöttek követeléseik zömét kiharcolhatták a békekonferencián.6 4 A magyar hírszerző szolgálat határozottan rámutatott a csehszlovák-jugoszláv-román fellépés „nyomasztó" hatására, amely elsősorban a francia sajtót állította szembe a magyar tervekkel, de Angliában is megtette a hatását.6 5 Hogy a Nagykövetek Tanácsa elutasította a magyar jegyzéket, annak okát a három állam közös fellépésében látta.6 6 Az utódállamok egymáshoz való közeledése mérsékletre intette a magyar kormányt az irredenta vezető személyiségek által sürgetett szlovákiai fegyveres felkelés kirobbantása tekintetében is.6 7 1920 március és április folyamán tehát nyilvánvalóvá vált, hogy az antanthatalmak lényegében semmiféle engedményt sem tesznek a magyar reakciónak. Ebben természetesen nemcsak az utódállamok nyomása, hanem az antanthatalmak érdekei is közrejátszottak. Még az angol politikusokat is — akik pedig erősen kardoskodtak a revízió mellett — rendkívül aggasztotta68 a magyar „pirat (kalóz) állam" szélsőséges revizionista és irrendenta politikája, ami által veszélyeztetve látták Közép-Európa békéjét és stabilizálódását. A francia politikusok pedig, akik egészében véve e kérdésben mégis csak igyekeztek következetesen eljárni, — annak ellenére, hogy már 1919 végétől jelentős körök egyre több megértést kezdtek tanúsítani Magyarország iránt — ügyeltek arra, hogy az általuk kiharcolt békeszerződésekben jelentősebb repedések ne keletkezzenek. Ugyanakkor a francia kormánykörök egyre több jelét adták annak, hogy a békeszerződés aláírása esetén hajlandók gyökeresen megváltoztatni Magyarországgal szemben alkalmazott politikájukat. Kelecsényi „Párizsban a békeszerződés idején" c. írásában rámutatott, hogy a magyarellenes támadások élét elvenné, lia a magyar kormány aláírná a békeszerződést. Megállapította, hogy kimondott magyarellenesség a francia táborban nincs, sőt gazdasági dése volt Csehszlovákiának, az adott periódusban nem jelentett komolyabb veszélyt. Amikor Németország gyenge volt, a militarizmus a porban hevert, a csehszlovák burzsoázia még védettnek érezte magát. (Lásd: F. Peroutka: Budování státu. . .) 62 Uo. 21 — 37. 1. Peroutka szerint márciusban azért nem fogadták el BeneS ajánlatát, mert Jugoszlávia tartott az antanttól, Franciaországtól, nem tudta, hogyan fogják e szövetséget fogadni. Ezen az állásponton volt szinte az utolsó pillanatig, míg „a magyar veszély meg nem győzte őt a Beneä által szorgalmazott út helyességéről." F. Peroutka: i. m. Hozzátehetjük, hogy Jugoszláviában ezidőben éltek még bizonyos föderalisztikus elképzelések is. 63 „A három állam részéről történt nyílt közös fellépésnek sorsdöntő jelentősége volt." Dr. Al. Kúnoéi: Malá dohoda ako cinitel mieru. Praha 1936. 43. 1. Dr. Kelecsényi Ferenc is rámutat munkájában arra, hogy az óriási méretű „ellenséges propaganda" miatt csak szelídíteni lehetett a párizsi hangulatot, Magyarország javára fordítani nem. 64 О ceskoslovenské zahranicní politice. . . 79. 1. 66 HL. VKF. 1920. II. csop. 115/501. 66 HL. VKF. 1920. II. csop. 416 — 501 (1920. ápr.); 407/1. 67 Lásd: OL KÜM pol. res. 1920. 7-es. 28/res. Kánya márc. 23-i táviratában közli Csekoniccsal, hogy az utódállamok között garanciális egyezmény van az elszakadt területek védelmére, és erre hivatkozva ismét lefújta a felkelés megindítását. M Sborník zahraniéní politiky 1920. 5. sz. 106. 1.
