Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
830 BOROS FERENC alapon, a francia tőke favorizálásával, lényegesen meg lehetne változtatni a helyzetet. Ismeretes Magyarország nemzetközi jelentősége — írja —, így Kelet-Európában a jövő az övé.6 9 A francia tőke favorizálása céljából gazdasági tájékoztatási iroda felállítását javasolta.7 0 Kétségtelenül meggyorsította a békeszerződések aláírását az a politikai szemlélet, hogy a nemzetközi helyzetben és a francia politikában végbemenő további változások később kedvező helyzetet teremthetnek a revíziós tervek megvalósítása számára. Magyarország és Franciaország között 1920 áprilisában gazdasági tárgyalások kezdődtek. Ebben, ahogy azt később látni fogjuk, nemcsak a magyar kormánynak az a törekvése tükröződött, hogy kiépítse a készülő ill. megindult újabb szovjetellenes intervencióba való részvételének — így a revíziós törekvéseinek is — feltételeit, hanem francia részről is fennállt egy olyan törekvés, hogy a francia finánctőke egy újabb ellenforradalmi blokk összkovácsolásával párhuzamosan azokban az államokban is megvesse lábát, amelyek ezideig befolyási szféráján kívül álltak. E célból szorgalmazták a közép- és délkelet-európai államok egymásközti gazdasági kapcsolatainak egyébként kívánatos kiépítését s ezeknek az államoknak egy francia érdekeltségű dunai konföderációban való egyesülését. A magyar kormány ez alkalommal kedvező gazdasági feltételeket helyezett kilátásba Franciaországnak. Az engedmények mögött természetesen politikai megfontolások húzódtak meg. S a franciák nem is fukarkodtak az ígéretekkel. Ezt mutatja a békeszerződéshez mellékelt ún. Millerand-féle levél, amely bizonyos területi kiigazításokat helyezett kilátásba.71 A békeszerződés aláírása szimpátiát váltott ki Magyarországgal szemben a francia politikusok körében is.7 2 Magyarország nemzetközi helyzete valamelyest javult. E változó helyzetre, és az ebből származó veszélyre Benes — már 1920. május 24-én Párizsból küldött jelentésében — érzékenyen reagált. Részletes tájékoztatást adott a tárgyalásokról és az ott elért eredményekről. A csehszlovák külpolitika nagy sikerének könyvelte el a békeszerződések jóváhagyását, de egyúttal rámutatott arra is, hogy Magyarországot a győztesek már nem mint ellenséget kezelik, hanem ellenkezőleg, elismerik, tárgyalnak vele, s ezért kezd veszedelmesebbé válni, mint azelőtt. Ezzel szemben a Csehszlovákia iránti bizalmatlanság külföldön növekszik, mert olyan államot látnak benne, amely erősen balra tolódott és ahol a bolsevizmus veszélye fenyeget.73 Ezt a hangulatot és véleményt külföldön a magyar külpolitika igyekezett alátámasztani. 69 Dr. Kelecsényi F.: i. m. 31 — 33. 1. 70 Uo. 68. 1. 71 Ld. Gratz Gusztáv : A forradalmak kora. Magyarország története. 1918 — 20. Bpest. 1935. 312.1. F. Houdek : Vznik hranic Slovenska. Bratislava. 1931. 430—442.1. 72 HL VKF 1920. II. csop. 416/501. „Magyarország ismét új reményeket táplálhat. . . talán még jelentékenyebb szerep vár rá a jövendőbeli Európában. . ." — írja a Temps (Nemzeti Űjság, 1920. máj. 8.). A „Homme Libre" mentegetődzik, hogy a békefeltételeket nem mind a franciák szerkesztették (Nemzeti Újság, máj. 25.). A Temps egy későbbi számában kijelenti, hogy „Magyarország nem érdemelte meg a kegyetlen békét". A Temps szerint „Franciaország jelenlegi érdeke bizonyos pontig kapcsolódik Magyarország talpraállításához ... a dunai államok gazdasági csoportosulásának a központja egyedül csak Budapest lehet"; a Petit Republique azt írja, hogy a Magyarországra rákényszerített béke kegyetlen ós igazságtalan. Franciaországnak tehát hálásnak kell lennie a magyarok iránt, hogy politikai bölcsességből azok mégis aláírták. (Nemzeti Űjság, 1920. jún. 8.) 73 AMZV-Praha, Pariz 1920 /158-a /1920. máj. 24.)
