Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
828 BOROS FERENC magyar sajtópropaganda hatását. Az együttműködést célzó összejövetelek ettől kezdve állandósultak. Nem sokkal később Osusky, párizsi csehszlovák követ három pontból álló programot nyújtott át a román békedelegációnak, amelyben a csehszlovák kormány közös akciót javasolt a Magyarországgal kötendő békeszerződés feltételeinek megváltoztatása ellen. A program foglalkozott a Magyarországnak adandó békefeltételekkel, majd felvetette a közös akció gondolatát arra az eshetőségre, ha Magyarország megtagadná a békeszerződés aláírását, vagy ha magyar részről bármelyiküket támadás érné.5 5 Vajda is Trumbic is szimpatizáltak ugyan a tervvel, de egyelőre mindketten tartózkodó állsápontra helyezkedtek egy ilyen megállapodást illetően. Ennek oka egyrészt abban rejlett, hogy a két ország határának kérdése még mindig megoldatlan volt, továbbá — ahogy erre a csehszlovák külügyi jelentések rámutatnak5 6 — Románia erősen tartott Angliától és Olaszországtól. A román vélemények szerint a megegyezés nem javította volna az utódállamok pozícióit. A fejlemények azonban mégis szükségessé tették a közös fellépést. A magyar kormány újabb akciója és az a veszély, hogy az antant végül is engedményeket tesz Magyarországnak, közelebb hozta egymáshoz Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Romániát. Elősegítette a közeledést, hogy Benes engedett Romániának.5 7 Ezt követőleg ültek össze Londonban — ahol a magyar kérdést megvitatták — a három ország képviselői, s megegyeztek a Magyarországnak adandó közös válaszban.58 Ez nagy vihart keltett a békekonferencián, mert — ahogy Osusky erre rámutatott — eddig még ezek az államok egy kérdésben sem tudtak megállapodásra jutni.5 9 A megegyezésnek a magyar táborban különösen nagy hatása volt. A magyar lapok, a „Pesti Hirlap" és a „Nemzeti Újság" a kisantant megalakulásaként értékelték,6 0 s kissé ironikusan úgy állították be, mint a nagyantant ellenlábasát, amely joggal bosszanthatja az antant vezető köreit. A megállapodás azonban csupán a Magyarországnak szánt békefeltételek megváltoztatása elleni közös fellépésre vonatkozott, tehát korai volt még a kisantant létrejöttéről beszélni. A román—csehszlovák kölcsönös bizalmatlanság továbbra is fékezőleg hatott egy tartós szövetség kiépítésére. Sőt Benes megállapítása szerint a románokra —- a magyarok elleni összefogástól eltekintve — nem lehetett számítani. De nem jött létre a szövetség Jugoszlávia és Csehszlovákia között sem, bár a csehszlovák külpolitika a ftémetországi eseményekre (Kapp-puccs) hivatkozva6 1 ezt ekkor erősen szorgalmazta. 65 St. Osusky: Malá dohoda, Praha. 1933. 14.1.; St. Osusky: Origines Historiques de la Petite Entente. Dikt. Diplomatique sous la direction de Frangaulis. II. köt. 396 — 397.1. 66 Lásd Ghifá: i. m. Továbbá AMZV-Praha, Paíiz 1920 /25 67. — Osusky jelentése szerint a románok Kelet-Kárpátaljára igényt tartanak. 67 Kelet-Kárpát-Ukrajna kérdésében ugyan ragaszkodott a békeszerződés döntéséhez, de egy későbbi időszakban kilátásba helyezett bizonyos területi engedményeket. AMZV-Praha, Paiiz, 1920/42 (1920. febr. 10.). 58 AMZV-Praha, ^ondyn 1920/22. (1920. febr. 14.). St. Osusky: Malá dohoda. 16 — 17. 1. 69 Uo. 60 Pesti Hírlap, 1920. febr. 26. Apró Antant. 61 Diplomatické dokumenty. . . 21 — 31. 1. Ez olyan veszély volt, amely ténylegesen előállt és lekötötte a csehszlovák burzsoázia figyelmét. De nem azért, mert akut veszély volt a monarchizmus Nemetországban. A monarchisták akcióját Németországban a demokratikus és forradalmi erők elsöpörték. A veszélyt elsősorban a puccs hatása jelentette, melyet elsősorban Magyarországon kiváltott. A német kérdés, bár egyik központi kér-