Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTRE JÖTÉHEZ 823 illetően Jugoszláviának még nem volt kiforrott álláspontja. Ezt igazolja többek között az is, hogy a budapesti amerikai katonai misszió képviselője által szorgalmazott jugoszláv-magyar-csehszlovák-lengyel blokk gondolatát, valamint Renner föderalisztikus tervét egyaránt szimpátiával fogadták a jugoszláv politikusok. Sőt ebben az irányban dr. Baie, a budapesti jugoszláv követség megbízottja vállalta a közvetítő szerepét Csehszlovákia és Jugoszlávia között.29 Az olasz—jugoszláv ellentétek is jelentősen kihatottak Jugoszlávia orientációjára. A magyar monarchista és revizionista törekvések elleni harcban közvetlenül érdekelt fél volt az osztrák burzsoá köztársaság is. Egyrészt Burgenland veszélyeztetése miatt, másrészt azért, mert a magyar reakció mozgósította az ausztriai köztársaságellenes monarchifeta erőket. A monarchista magyar szomszédság tehát Ausztriában — ugyanúgy mint Csehszlovákiában — a köztársasági államforma létét fenyegette. A két ország viszonya azonban mind ez ideig feszült volt, a feszültség csak a saint germaini szerződés megkötése után (1919 szeptember) enyhült. Ez a szerződés lényegében helyrebillentette a két állam viszonyát. A szerződés aláírása és a közös társadalmi alkat, meg az antant orientáció, megteremtette a további közeledés és tárgyalások előfeltételeit, amelyekre október elején sor is került. Megegyezést azonban csak 1920 januárjában sikerült elérni — antant nyomásra. Jellemző, hogy a közeledésnek és a bizalom elmélyülésének egyik fő akadálya éppen Renner föderalisztikus politikája volt. Ez különösen akkor mutatkozott meg nyílt formában, amikor Friedrich kormánya Ausztriában is lépéseket tett Csehszlovákia elszigetelésére. Gratz, a magyar kormány bécsi követe 1919 októberében látogatást tett Rennernél és javasolta neki, hogy fogadja el a lengyelek által felvetett lengyel-magyarosztrák blokk gondolatát.30 Renner ezt a tervet elvetette, viszont javaslatot tett a dunai konföderáció megvalósítására, amely Csehszlovákiát, Ausztriát és Jugoszláviát foglalta volna magába.31 Renner Flieder csehszlovák követnek elmondta, hogy a föderáció megvalósítása céljából már érintkezésbe lépett a jugoszlávokkal,32 s rendkívül melegen ajánlotta, hogy a köztársaság léte érdekében a csehszlovák kormány is tegye magáévá a gondolatot és programot.33 A csehszlovák külpolitika azonban nemcsak ekkor utasította vissza Renner föderalisztikus tervét, hanem pl. amikor a tárgyalások 1920. január 10-én ^ újból megkezdődtek, Benes csak azzal a feltétellel egyezett bele Renner prágai útjába, hogy ott a föderáció gondolata nem kerül szóba.34 Beneä és Masaryk elsősorban érzelmi okokra hivatkozva indokolták szembeállásukat a volt Monarchia föderalisztikus átszervezésének gondolatá-29 AMZV-Praha, Budapest 1919/66 (1919. szept. 6.); 1919/139/a. 30 AMZV-Praha, Viden 1919/146. (okt. 23.); 1919/15/a (okt. 24.). 31 Uo. 32 Uo. 33 Uo. — Renner a Fiedlerrel folytatott megbeszélés során kifejtette, hogy Csehszlovákia helyzetét kritikusnak látja. Szerinte a csehszlovák burzsoázia Szlovákiát feltétlenül el fogja veszíteni, s itt utalt Horthy készülődő puccsára, amelyet a lengyelek titkos támogatásával akarnak végrehajtani. Véleménye szerint ez a katolikus Európa gondolata, s a cél az, hogy Bajorországot, esetleg Ausztriát ós Magyarországot, valamint Lengyelországot az ellenforradalmi reakció közös táborába egyesítse. Horvátország és Szlovákia ez esetben Magyarország kezében maradna. Az egész akciót az angol konzervatívok, az olaszok és a Vatikán támogatják. Mindez — véleménye szerint — szükségessé teszi Ausztria és Csehszlovákia szorosabb kapcsolatát. 34 Uo. 1919/172. 8*
