Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
824 BOROS FERENC val.3 5 Ezek mögött azonban tulajdonképpen a csehszlovák burzsoázia nemzetközi, illetve közép-európai pozícióinak féltése rejtőzött. A Renner-féle föderalisztikus elképzelések elvetése nem jelentette azt, hogy a csehszlovák burzsoázia elvben szemben áll a közép-európai államok valamilyen formában történő gazdasági és politikai tömörítésével, vagy nem törekszik erre. Ezt igazolják Benes 1919. szeptember 30-i és november 7-i megállapításai is, amelyekre már utaltunk. Viszont a föderalisztikus forma kötöttségét nem tartotta Csehszlovákia számára elfogadhatónak. „Ezek a törekvések mindig összeomlottak és mindig meg fognak hiúsulni ellenállásunkon" — jelentette ki Benes 1919. november 7-én a parlamentben.36 Legfőbb indoka az volt, hogy a föderalisztikus forma nem garantálja a csehszlovák burzsoázia vezető szerepét a szövetségen belül. Ez a probléma különösen élesen vetődött fel — ahogy később látni fogjuk — 1920 folyamán. * Az újonnan keletkezett államok és Magyarország viszonyát 1919 végétől, 1920 első hónapjaiban főként a párizsi békekonferencia tárgyalásai, a Magyarországgal kötendő békeszerződés feletti vita és az e körül támadt bonyodalmak befolyásolták. Az antantnak, de a csehszlovák kormánynak is érdeke volt, hogy e békeszerződés megkötésére minél előbb sor kerüljön. Ezzel is összefügg, hogy az antant sürgette a viszonyok normalizálódását Magyarországon. A Friedrich-kormány sorsa eldőlt. Az antant támogatásával létrejött a Huszárféle koalíció. A magyar kormány 1919 végén megkapta a békekonferenciára szóló meghívót, s a békedelegáció Apponyi Albert gróf vezetésével 1920. január 5-én el is utazott Párizsba. Bár a Magyarországgal kötendő békeszerződés feltételeit lényegében már a Tanácsköztársaság idején meghatározták, és Benes még 1919 őszén is azt mondta, hogy azok már „megoldottak", „eldöntötték", „véglegesek", a valóságban mindez nem volt ilyen egyszerű. Időközben jelentős változások történtek a világpolitikában és a szűkebben vett közép-európai országok viszonylatában. Franciaországban erős jobbratolódás ment végbe. 1920 elején tömegével kerültek be a francia parlamentbe szélsőséges reakciós képviselők, akik rossz szemmel nézték az utódállamok munkásságának demokratikus vívmányait, egyesek még az Osztrák-Magyar Monarchia feloszlatását is végzetes hibának tartották.37 Hasonló nézetek terjedtek el Angliában, s különösen sok híve volt a revíziónak Olaszországban. Egyre inkább kiütközött az a társadalmi különbség, amely a magyar ellenforradalmi, katonai diktatúra és Csehszlovákia között — ahol a forradalmi erők folyton gyárapodtak — fennállt. Ilyen körülmények között a. csehszlovák 35 „A dunamenti államok konföderációja, azoknak az államoknak a politikai szövetsége, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia területén jönnének létre, nem lenne más, mint a dualista monarchia felújítása. Túlságosan örülünk annak, hogy végre szabadok vagyunk, semhogy kötelékeink felújítására gondoljunk. Sosem fogunk ilyen politikát folytatni" — jelenti ki T. G. Masaryk. (Právo lidu, 1919. aug. 22.) Ugyanebben az értelemben nyilatkozott Benes> is: „A dunai föderáció tapasztalataink alapján ránknézve elfogadhatatlan: semmiféle körülmények között nem adnánk fel teljes gazdasági és politikai szuverénitásunkat; ha nyugaton a politikusok erről beszélnek, akkor a felszabadult népek pszichológiájának ismerete hiányában beszélnek." (Id. Peroutka: Budovánf státu. Praha. 1934—1936. 2261 — 62. 1.) Peroutka értékelve az akkori helyzetet, saját maga is megállapítja, hogy „pszichológiailag e terv elfogadása ki volt zárva". (Uo.) 36 Ed. BeneS: Problémy. . . 41. 1. 37 Dr. Kelecsényi Ferenc: Párizsban a békekonferencia idején. Bpest. 1920. 30.1.
