Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
822 BOROS FERENC zékben az antant tudomására hozta, hogy Csehszlovákia sohasem lenne hajlandó megbékélni, vagy kapcsolatokat felvenni a „német dinasztikus érdekeket szolgáló Habsburg főherceg kormányával", s felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarországi monarchista akció egész Közép-Európa „békéjét" fenyegeti.23 A szomszédos államok nem monarchista körei részéről jövő ellenállás híven tükrözte, hogy ezek az államok semmiképpen sem törtődnének bele a restaurációba. Ez kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az antant nyomására augusztus 15-én a Friedrich-kormány átalakult, augusztus 23-án pedig József főherceg lemondott és létrejött a harmadik Friedrich-kormány. Ez azonban még nem oldotta meg a problémát, és a Habsburg-veszélyt sem hárította el. M. Hodza, a csehszlovák kormány budapesti megbízottja ezt követőleg arra hívta fel kormányának figyelmét, hogy a fenti változások ellenére az antantnál nem tapasztalható egy határozott Friedrich-ellenes irány.24 Benes emlékirataiban saját maga is beismeri, hogy Csehszlovákia helyzete 1919 őszén igen súlyos volt.2 5 Miért nem került sor már ekkor az utódállamok és a monarchista reakció elleni harcban érdekelt államok/szorosabb összefogására és együttműködésére ? Mint ahogy erre már utaltunk, az állam jellege sem volt azonos e három országban. A romániai és jugoszláv monarchista államforma fennmaradása feltételezte azt, hogy itt a mona>rchista erők nagyobbak voltak, mint Csehszlovákiában. Csehszlovákia és Románia között, majd Románia és Jugoszlávia között jelentős területi viták voltak, amelyek különösen a Magyar Tanácsköztársaság időszakában éleződtek ki időnként,2 6 de még 1920 folyamán is akadályozták a két ország összefogását. A Friedrich-puccskísérletet Románia hadserege biztosította, a románok Friedrichhel tárgyaltak.2 7 Külpolitikai, közelebbről közép-európai koncepcióik sem egyeztek teljesen. Szovjet-Oroszország közelsége, a vele fennálló határproblémák (Besszarábia) a román burzsoáziát és kormányát jobbra tolták — a szovjetellenesség nagyobb volt, mint Csehszlovákiában. Ennek megfelelően Románia egy olyan szövetségi hálózatot tartott célszerűnek, amely ugyanúgy véd a „bolsevizmus" ellen, mint a revíziós törekvésekkel szemben. Ez viszont 1920-ban szinte megvalósíthatatlan volt. Egészében véve tehát egyelőre még 1919 után szó sem lehetett Csehszlovákia és Románia közötti szorosabb szövetségről. Olyanannyira nem, hogy pl. a budapesti csehszlovák külképviselet Prágából 1919 augusztusában azt az utasítást kapta, hogy a románok ellen a legszorosabban dolgozzék együtt a jugoszláv képviselettel.28 Erre sor is került. Csehszlovákiának és Jugoszláviának ugyanis lényeges érdekellentéteik nem voltak, sőt közös óhajuk, a csehszlovák—jugoszláv korridor kérdése még nem került le a napirendről, s ez megteremtette a szorosabb kapcsolatok feltételeit. Ellenben Közép-Európa sorsát 23 Právo lidu, 1919. aug. 16., Národní listy, 1919. aug. 17. 24 AMZV-Praha, Budapest 1919/139/a (1919. szept. 9.). A külföldi hatalmak jelenlegi viszonya Magyarországhoz. 25 Ed. BeneS: Pét let zahranicní politiky Ceskoslovenska. Praha. Orbis. 1924. 7. 1. Ugyancsak Ed. BeneS: Problémy. . . 40. 1. 28 A Tiszától északra fekvő területekről, Kárpát-Ukrajna kiürítéséről, a vasúti felszerelések Romániának történő átadásáról és az itteni határ kérdéséről volt szó. Az ellentétek még 1920-ban is fennálltak. E területet Románia stratégiai okokra hivatkozva nem akarta Csehszlovákiának átengedni. Al. Ohita: Spolupráce rumunské a ceskoslovenské burzoázie pfi vzniku Maié dohody. Dipl. práce, Praha. 1959. 72.1. " AMZV-Praha, Budapest 1919/76 (1919. okt. 28.). 28 AMZV-Praha, Budapest 1919/58. (1919. aug. 26.).
