Századok – 1966

Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816

ADATOK A KISANTANT LÉTRE JÖTTÉHEZ 817 szövetség, a francia politika találmányaként jött létre.1

E szemlélet, mint ahogy ezt több, azóta megjelent — s örvendetes, hogy nagyobbrészt éppen csehszlovák — feldolgozás is megerősíti,2 nélkülözi a konkrét tényanyagokra épülő, sokoldalú elemzést. Cikkem feladata, hogy elsősorban csehszlovákiai levéltári anyagokra támaszkodva e kérdés néhány összefüggésére rámutassak és azokat alátámasszam. * Ismeretes, hogy az antanthatalmak — köztük Franciaország — sem voltak feltétlen hívei az Osztrák-Magyar Monarchia népei felszabadításának, még kevésbé demokratikus, forradalmi irányú fejlődésüknek. Háborús céljaik között nem szerepelt a Monarchia szétzúzása. Sőt, szinte az utolsó pillanatig védték a Monarchia egységét. Hogy azután 1918 közepétől, bár nem egyöntetűen, mégis a Monarchia felosztása mellett foglaltak állást, ez elsősorban azért történt, mert ekkor már nyilvánvaló lett, hogy a Monarchia hatalmas elnyomó állami gépezete a Monarchiában élő népek forradalmi és nemzeti felszabadító harcainak kiéleződése és nacionalista burzsoá képviselőik lázas tevékenysége miatt már nem tartható fenn. A Monarchia széthullott, ezen már változtatni nem lehetett. A forradalmi hullám azonban még tartott, sőt helyenként nagyon is magasra szökött, s veszélyeztette a kapitalizmust egész Európában, főleg pedig Közép-Európában. Az antanthatalmak előtt közvetlenül felmerült a kérdés: hogyan őrizhetik meg hatalmukat e területen, s ezen túlmenőleg, hogyan biztosíthatják gazdasági és politikai befolyásukat a közép- és délkelet-európai országokban. E 1 Ilyen értelemben veti fel és tárgyalja a kérdést számos csehszlovák publikáció is. így pl. О ceskoslo ven ské zahraniöní politice. 1918 — 1939. SNPL. 1956; V. Olivová: Ceskoslovensko-sovëtské vztahy v letech 1918 —1922. Praha. 1957; Zd. Urbán: Pfiruöka к dëjinâm Ceckoslovenska v letech 1918 —1948. Praha 1959 stb., amelyekben bár a kisantantot létrehozó tényezők és okok felsorolása, sorrendje különböző, egy dologban azonban azonosak: szó sem esik a csehszlovák—francia ellentétekről ebben az időben. Bár legtöbb esetben rámutatnak arra, hogy a magyar revizionista politika veszélye nagy szerepet játszott a kisantant megalapításában, de ezt önálló vagy elárendelt tényezőnek (lásd: О ceskoslovenské . . . 80—82. 1.), míg a „bolsevik veszélyt" elsőrendű tényezőnek tekintik (V. Olivová: i. m. 236 — 237. 1.). ,,A kisantant tehát az imperialista államok egész nemzetközi, szovjetellenes és ellenforradalmi politikájának alkotó részeként alakult meg" (O ceskoslovenské. . . 81.1.). „Csehszlovákia, különösen a húszas években. . . a francia politika jelentős exponense lett Közép-Európában. Ezzel összefüggésben és holmi szolgálatokért járó kártérítésként mint Közép-Európa gazdaságilag legfejlettebb államának engedélyezték, hogy az ún. kisantant vezető állama legyen." (J. Vesely: Vznik a charakter pfedmnichovského öeskoslovenska. Praha. 1958. 15. 1.) Ezek az idézetek csak jelezni kívánják azt a sokrétű, a „hangsúlyt" illetően változatos fejtegetések sokaságát, amelyek, nemcsak e három-négy munkában, hanem a korábbi — néha az újabb — csehszlovák és más, román, szovjet kiadványokban, tananyagokban, lexikonokban is megtalálhatók. г Ld. ebből a szempontból A. Gajanová: К nëkterym otázkám mezinárodního postavení pfedmnichovské CSR (ССН, 1961/5, 677 — 697. 1.) с. tanulmányát; К. Gajan: Nëmecky imperialismus a ceskoslo vensko-nëmecké vztahy v letech 1919 —1921 (Nakl. Öesk. Ak. Vëd. 1962) с. monográfiájának idevágó részeit. Bizonyos tekintetben előrehaladást jelent Véra Olivová egyik legújabb cikke: Versaillesky systém a charakter jeho krise v roce 1920, ÖCH, 1964/4,' 520—535. 1., hozzátehetjük ugyanakkor, hogy a problémát közel sem oldja meg megnyugatóan. A téma irodalmához figyelemreméltó Pietr S. Wandycz: France and her Eastern Allies 1919 — 1925. Minneapolis. 1962 nyugati forrásanyag is, 4541. (The Crisis of 1920, 135 — 207. 1.), French—Czehoslovak—Polish Relations from the Paris Peace Conference to Locarno.