Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
818 BOROS FERENC törekvésekben Franciaország járt az élen, amely a legnagyobb katonai erővel rendelkezett az európai kontinensen. A volt orosz piacok megszerzésén és a cári adósságok megfizettetésén kívül közép- és délkelet-európai korlátlan uralmának kiépítése volt a cél. Olyan szélesebb körű, francia érdekeltségű . közép- és délkelet-európai konföderáció, vámszövetség vagy szövetségi rendszer lebegett a francia imperialisták szemei előtt, amely véd a „bolsevizmus", de a német militarizmus újjáéledése ellen is. Egy ilyen blokk létrehozásának terve azonban egyrészt az antanthatalmak egymás közötti nagyhatalmi törekvései, másrészt a közép- és délkelet-európai államok közötti sokrétű ellentét és ellenségeskedés révén eleve kudarcra volt ítélve. Angliának és Olaszországnak hasonló elgondolásokból más-más módon, megközelítőleg ugyanilyen törekvései voltak, beleszóltak Közép-Európa sorsának alakulásába. Közép-Európában, a volt Monarchia területén keletkezett államok között • pedig nemcsak mint a háborúból győztesként kikerült és legyőzött, hanem a „győztesek", az újonnan létrejött államok között is jelentős, nem könnyen leküzdhető ellentétek alakultak ki. A Monarchia romjain keletkezett új államok, elsősorban Csehszlovákia, de Jugoszlávia és Románia is, 1918 után Franciaország számára kedvező kiinduló pontul szolgáltak közép-európai hegemóniájának kiépítéséhez. Az újonnan keletkezett államok burzsoá politikusainak nagy része arra számított, hogy a francia imperializmus, a német militaristák legnagyobb ellensége, a békekonferencián a leghatározottabban harcol majd a legyőzöttek megbüntetéséért, tehát teljesíti ezeknek az új államoknak a követeléseit. Erre számított Masaryk és Benes is, akik korábbi széles körű francia kapcsolataikat kihasználva, külpolitikai orientációjukban 1918 októbere után hamarosan a francia imperializmus mellett kötöttek ki. A csehszlovák külpolitika, hasonlóan a másik két állam külpolitikájához — francia segítséggel — már a békekonferencia első szakaszában jelentős sikereket ért el, különösen területi kérdésekben. A csehszlovák burzsoázia területi követeléseinek nagy része már a békekonferencia első szakaszában, tehát 1919 közepéig teljesült, mégpedig olyan körülmények között, amikor Magyarországon proletárállam volt. A magyar Vörös Hadsereg előretörése következtében a csehszlovák hadsereg nehéz helyzetben volt. A Clemenceau-féle jegyzékek megjelölték az új csehszlovák—magyar demarkációs vonalat. A cél a Vörös Hadsereg további előrenyomulásának megakadályozása volt. Bár nem elégítették ki a csehszlovák burzsoázia maximális igényeit, mégis, egyéb területi követeléseinek kedvező kielégítésével együtt lehetővé tették, hogy a csehszlovák burzsoázia a Monarchiában meglevő piacait korábbi konkurrenseinek — a német, a magyar és a lengyel tőkének — a rovására részben pótolja. A burzsoá csehszlovák köztársaság iparilag fejlett, erős államként jött létre.3 Noha a csehszlovák burzsoáziának voltak további igényei is4 és fontos területi kérdések sem oldódtak még meg véglegesen (lengyel, magyar),-az addigi eredményekkel alapjában véve meg volt elégedve. ,,. . .helyzetünk. . . — jelentette ki Benes 3 A volt Osztrák-Magyar Monarchia iparának tekintélyes részére támaszkodhatott. Erre vonatkozó adatokat ld. Zd. Urbán: Pfirucka к dejinám ôeskoslovenska v letech 1918—1948. SPN. 1959. 17. 1. 4 így pl. Csehszlovákia és Jugoszlávia között 200 km hosszú korridor létesítését óhajtották, amely Ausztriát ós Magyarországot elválasztotta volna egymástól. Hogy még milyen kívánságok nem teljesültek a békekonferencián, arról részletesen szól Ed. Benei: Problémy. . . c. munkájának 18 —19., majd a 33. oldalán.
