Századok – 1966

Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816

Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus—1920 november) A csehszlovák, a jugoszláv és a román burzsoá államok szövetséges blokkja, a kisantant az első világháború utáni években alakult meg. Alapjait tulajdonképpen az 1920. augusztus 14-én Belgrádban megkötött csehszlovák — jugoszláv védelmi szövetség és a pár nappal később Csehszlovákia és Románia részéről Bukarestben aláírt kölcsönös segélynyújtásra kötelező jegyzőkönyv okmányai alkották. Ezek az egyezmények a kisantant megalakulásának első szakaszát zárták le. Az aláírt szerződések létrejöttének körülményei jól tükrözik, hogy ez az új közép-európai (értsd: közép- és délkelet-európai) szövetség bizonyos franciaellenes éllel alakult s a döntő, a kezdeményező szerep a csehszlovák burzsoáziának, elsősorban pedig Benes csehszlovák külügyminiszternek jutott. A franciaellenesség alapját az adta meg, hogy az 1918után elmélyülő francia—csehszlovák viszonyban 1920 nyarára kisebb szakadás, megingás következett be, ha mindjárt rövid időre is. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a csehszlovák burzsoázia az országban megnövekedett forradalmi erők nyomására, másrészt saját imperialista közép- és délkelet-európai politikai törekvéseit szem előtt tartva nem tudta, de nem is akarta korlátlanul kiszolgálni a francia imperializmus érdekeit. Többé-kevésbé hasonló volt a helyzet Jugoszláviában és részben Románia esetében is. Közrejátszott az a tényező is, hogy Franciaország 1920-ban Európa legreakciósabb nagyhatalma volt. Szovjetellenes politikája közelebb hozta őt Közép-Európa reakciósabb erőihez — így az ellenforradalmi Magyarországhoz is. Nemcsak szovjetellenes politikájában, hanem a status quo megvédése szempontjából sem tartotta szilárd bázisnak e szűkkörű közép-európai szövetséget. Ily módon a csehszlovák — s részben a jugoszláv és román — burzsoáziának is a párizsi békekonferencián korábban megszerzett pozícióit 1919 végétől kezdve, s különösen 1920 nyarán bizonyos tekintetben védenie kellett fő szövetségesével, Franciaországgal szemben is. Éppen ezért, amikor a csehszlovák burzsoázia a magyar reakció revizionista törekvései ellen védekezve — amelyek akkor aktuális veszélyt jelentettek — a kisantant alapításának útjára lépett, ezzel egyidőben, bizonyos vonatkozásokban a francia politika ellen szegült. Marxista történetírásunk a kisantant megalakulása nemzetközi körülményeinek feltárásával lényegében még nem foglalkozott. Más országokban megjelent, jórészt korábbi marxista történeti feldolgozások útján azonban nálunk is eléggé elterjedt az a szemlélet, hogy a kisantant, mint szovjetellenes