Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
74 SIPOS PÉTBIl hogy ,, . . .a bizalom csökkenése áll mögötte . . . később azonban erős sürgetés nyilvánult meg ebben az irányban a Bank of England részéről, (amely) abban az időben nagyon jó viszonyban volt a Magyar Nemzeti Bank-kai és mintegy az MNB körül akarta kialakítani Közép-Európára vonatkozó politikájának vonalvezetését".60 A Nemzeti Bank elnökeként 1935-ben Németországban járt, ahol beható tanácskozásokat folytatott Schachttal, a Reichsbank elnökével, aki a „politikus bankár" prototípusaként vált Hitler elsőszámú gazdasági tanácsadójává, és példája magyar kollégájának amúgy is túltengő ambícióit még határozottabban a politika felé irányította. Imrédy világnézete a 30-as évek közepén ellentmondásos kettősséget foglal magában. Mint Gömbös minisztere a kor divatjának megfelelően a kapitalizmus reformjának szükségességét hirdette. Szerinte ,, . . . a kapitalizmust * meg kell nemesítenünk és a szolidarizmus szellemével kell átitatnunk".61 Másutt a liberalizmus csődjéről beszélt, kifejtve azt a véleményt, hogy „ . . . a történelmi erők játékában nagy változás állott be. Az a folyamat, amely az egyén felszabadítása jegyében állott, (és) ... a XIX. század liberális individualizmusában érte el tetőpontját, . . . mintha a végét járná és újra a közérdek szempontjai kezdenek dominálni ... Ez a körülmény egészen új társadalomszervezési problémákat vet fel és nem véletlen, hogy ... az egyénnek és a kollektív gondolatnak ez a harca új társadalomszervezési formákkal esik egybe, amelyek a társadalomnak ifjú korunkban ismert horizontális tagozódása helyett annak vertikális tagozódása felé haladnak."62 Gazdasági téren azonban mint józan bankember elutasította a sötétbenjárás politikáját, és óva intette a sajtót olyan jelszavak terjesztésétől, amelyek elijeszthetik a tőkét. Kifejtette, hogy „Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy megengedhetné magának a kísérletezést, mert . . . nekünk a belső tőkeképződést minden eszközzel elő kell mozdítanunk, nemcsak legiszlációval, hanem a bizalom atmoszférájának megteremtésével is . . . okosabb, ha megmaradunk a régi szervező elvnél, és ha továbbra is a tőkegazdálkodás keretében igyekszünk működni és maradni".6 3 Ezzel összefüggésben, bármennyire is apostolkodott az új társadalomszervezési elvek mellett, félelem töltötte el a tömegmozgalmak erősödése láttán, még akkor is, ha ez a 30-as évek vége felé jobbára szélsőjobboldali indítékú és irányítású maradt. Imrédy az „úri középosztály" tehetősebb rétegeinek koncepcióját fogalmazta meg, amikor az „ideális jobboldaliság" legfőbb kritériumát egy elképzelt egyensúlyban jelölte meg a múlt, a jelen és a jövő értékelése között, a társadalom horizontális rétegei, azoknak jogai. és kötelességei között, valamint a lélek és a test „társadalmi posztulátumai" között.6 4 Meghatározása az adott belső status quo fenntartásának igényét fejezte ki, bár éppen fenti cél érdekében nem zárta ki bizonyos nagyon korlátozott reformpolitika szükségességét sem. A lényeg — a tömegmozgalmak paralizálása és a vezetés jogának megőrzése az úri elit számára. „Ez az ország mindig a gentleman-ok országa volt 60 BMI. Imrédy-per Imrédy vallomása; azonos értelmű feljegyzés olvasható Kozma kéziratos naplójában is. O. L. Kozma iratok 41. es. 1936. jan. 7. 61 Az 1931. évi júl. 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXII. köt. 183. 1. 62 üo. XXI. köt. 96. 1. 63 Uo. ХХШ: köt. 246. 1. 64 Pesti Hi'rlap, 1937. jan. 27.
