Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 811 Chlumecky jelentéseiből világosan kitűnik egyrészt az, hogy a bécsi diplomácia április közepe óta ismerte azokat a feltételeket (Trento tartományon kívül Friuli átengedése és biztosítékok Trieszt és Fiume olaszságának védelmére), amiket a semlegespárti Giolitti is elengedhetetlennek tartott ahhoz, hogy a beavatkozást el lehessen kerülni, másrészt pedig az, hogy Bécs késlekedése a feltételek elfogadásában tette lehetetlenné Giolitti számára, hogy még időben lépéseket tehessen a kormánynál és a parlament többségét megjósolhassa. Giolitti Frassati útján azt tanácsolta Sonninonak, hogy fogadjon el bizonyos osztrák engedményeket, ha Ausztria megteszi ezeket az engedményeket. Giolitti nyilvánvalóan nem mozdulhatott addig, amíg Ausztria-Magyarország hivatalosan meg nem erősíti, hogy ténylegesen hajlandó azokra az engedményekre. Május 4-én, ugyanazon a napon, amikor Itália felmondta a Hármasszerződést, a bécsi német nagykövet formálisan felhatalmazást kért Buriántól Bülow részére, hogy ez felajánlhassa Trentot, az Isonzo vonalát, Trieszt „szabad várossá" nyilvánítását és Albániát. Burián azt válaszolta: felhatalmazást ad Macchionak, hogy Bülow-val együtt tárgyaljon az olaszokkal ezekről az engedményekről.8 5 Május 9-én Bülow rávette Macchiot: készítse el és a megszokottól eltérő módon mutassa be az aznap Rómába érkezett Giolittinek, majd pedig Sonninonak és Salandrának azt a központi hatalmak két képviselője által aláírt jegyzéket, amely jóval messzebbmenő engedményeket tartalmazott, mint a korábban körvonalazottak. A jegyzékben bennfoglaltatott Trentino és az Isonzo jobbpartjának átengedése az olaszoktól lakott részeken, Trieszt szabad várossá nyilvánítása olasz községi és egyetemi önkormányzattal és szabadkikötővel, noha Ausztria-Magyarország keretein belül; Valona; az osztrák-magyar fél távolmaradása Albánia többi részét érdeklő kérdésektől; az Ausztria-Magyarország területén maradó olasz anyanyelvű polgárok érdekeinek védelme; a Goriziára és a Curzola-szigetekre támasztott olasz igények jóindulatú megvizsgálása; Németország kezessége az egyezmény pontos végrehajtásáért.8 6 Macchio a következő magyarázatot adta kormányának (amelyben mindenki, Tiszát is beleértve, azon a véleményen volt, hogy — különösen a két utolsóelőtti ponttal — túl sokat ígértek) arról, mi indította arra, hogy Bülow fogalmazását elfogadja: „Kiderült, hogy Giolitti úr megérkezése és a Szentatya tevékeny munkálkodása folytán, aki a béke érdekében odáig ment, hogy már kapcsolatba is lépett Giolitti val, rendkívül fontos lenne azonnal döntő elhatározásra jutni." A jegyzéket „átadták Öszentségének és a pápa eljuttatta Giolittihoz", aki megmutatta a királynak.87 A pápa később elmesélte a vatikáni osztrák-magyar nagykövetnek, hogy ezen az alapon ő már rávette Grippo közoktatásügyi minisztert, mondjon le, hogy ezzel kormányválságot idézzen elő és Giolitti újra hatalomra kerülhessen.8 8 De Giolitti, jóllehet kijelentette az 85 H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. 86 МассЦо: i. m. 117. 1. 87 Macchio máj. 10-i táviratai, H. H. St. A. i. h. Bülow nyomásával szembentanúsított végső engedékenysége miatt a Macchiot ért bírálatokra vonatkozólag vő. I. Tisza: i. m. III. köt. 290—291.1. Tisza arra kérte Buriánt, tiltsa meg a római nagykövetnek, hogy további engedményeket tegyen. Burián ilyen értelemben sürgönyzött Macchionak máj. 15-én, és ebben főleg azért rótta meg, hogy odaígérte a szigeteket, „amiket Giolitti nem kért". H. H. St. A. i. h. 88 Uo. Schönburg máj. 15-i távirata.
