Századok – 1966
Tanulmányok - Puskás; A. I.: Adatok a magyar haladó erők szerepéhez az ország felszabadításában. 763
.A MAGYAR HALADÓ ERŐK AZ ORSZÁG FELSZABADÍTÁSÁBAN 781 is segítették. Az 1. magyar lovasezred híradós százada, amely teljes egészében átállt a Vörös Hadsereg oldalára, sok magyar és német röplapot is magával hozott. A katonák kijelentették, hogy a németnyelvű röplapokat a tisztek lefordították nekik.7 2 1945. január 3-án átment az ellenséges állásokba a körülzárt Budapesten a volt fővárosi 5. kerületi 3. század' két katonája: Baktay Emii és Tóth István. Másnap magukkal hoztak 11 katonát 5 puskával és 2 géppuskával. Áttérésükkor a németek észrevették és géppuskatűz alá vették őket. Tóth és Baktay géppuskatűzzel válaszoltak és fedezték bajtársaik átállását.7 3 így változott át a magyar katonák gyűlölete a német megszállók iránt nyílt küzdelemmé. S ezek nem elszigetelt esetek voltak. A porosz kaszárnya-módszerek a fasiszta fennhéjázással együtt már önmagában szinte elegendők voltak, hogy ellenséges viszonyt teremtsenek a német és a magyar katonák és tisztek között. Ráadásul a németek szigorú ellenőrzést vezettek be a magyarokkal szemben, minthogy nem bíztak bennük s készeknek tartották őket arra, hogy bármely pillanatban megszökjenek vagy megadják magukat. A hegyi vadász-brigád egész személyi állománya külön erre a célra kijelölt német katonai csoport felügyelete alatt állt, amely gépfegyverekkel volt felszerelve. A csoport feladata az volt, hogy meghiúsítsák a magyaroknak minden olyan kísérletét, hogy megadják magukat vagy megszökjenek. Ennek ellenére azonban, mint olvashatjuk a 2. Ukrán Front politikai csoportjának jelentésében, „a magyarok között szakadatlanul emelkedik az átállók, a katonaszökevények és az önkéntes hadifoglyok száma".74 A 4. gárdahadsereg politikai osztályának jelentése szerint ,,a magyar katonák egyes esetekben igen szívesen beleegyeztek abba, hogy visszatérjenek csapattestükhöz és áthozzák magukkal bajtársaikat még akkor is, mikor pedig a németek bizonyos sikereket értek el abban a kísérletükben, hogy áttörjenek Budapest irányában".7 5 A magyar katonák tudatosan vállalták ezt a feladatot, ilyenképpen is elősegíteni igyekezvén hazájuk felszabadulását. A nyilas képviselők Nemzeti Szövetségében gyakran esett szó arról, hogy az orosz oldalról visszatérő magyar katonákat azonnal agyonlőtték; december 1-én itt azt követelték, hogy fokozzák a harcot a katonaszökevények és az átállók ellen, mivel, mint mondották, midőn Balassagyarmaton a lakosság meglátta a 14 felakasztott katonát, „a lakosság hangulata megváltozott és mindenki hisz a jövőben".7 6 A magyar hazafiak többszörösen kockára tették az életüket, midőn ilyen feladatra vállalkoztak, mert a német alakulatok éberen figyelték a frontvonalat, s azonnal tüzet nyitottak a fronton átjövőkre. A szovjet hadügyminisztérium irattára sok olyan magyar katonának őrizte meg a nevét, akik életüket áldozták hazájuk szabadságáért, midőn keresztül akartak vágni a frontvonalon. Néhány további adat a 7. gárdahadsereg 1944 decemberi jelentéséből. A 2. magyar harckocsi-hadosztály kötelékébe tartozó 3. gépesített lövészezred 5. zászlóaljában, kiegészítése után, mintegy 600 katona harcolt. December 21-re a zászlóaljban nem maradt 50 főnél több. A katonák többsége átállt a Szovjet Hadsereg oldalára. Az ezred 4. zászlóalja, amely Ipolyság környékén volt "Uo. 156. 1. 73 Uo. 582. d.', 129. 1. 74 Uo. 160. 1. 76 Uo. 423. f., 2914. op., 254. d., 36. 1. 76 OL. OgyL. TNSz. jkv. 1944. dec. 1., 122 — 131.1.
